Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Vişniec, Matei: K. úr szabad (regényrészlet, László Szabolcs fordítása)
K. úr szabad 41 ben öklendezzen, és minden erejével próbálta leküzdeni az ingert. Visszafogta a lélegzetét, és összeszorította a fogait. A lift közben megállt, de Kosef J. nem mert feltápászkodni. A gyomra egyből csak megnehezedett, valami szúrni kezdte belülről, valami ragadós, méregszerű folyadék. Kosef J. behunyta a szemét, jobban ösz- szeszorította a fogait, és valósággal összezsugorodott. Az egész teste remegett, izmai lemerevedtek. A lift ajtaja kinyílt, és Fabius, a fegyörhelyettes jelent meg.- Hánynia kell? - kérdezte tőle Fabius a világ legközönségesebb hangján, mintha annak a liftnek az lett volna a rendeltetése, hogy öklendezö embereket szállítson a földszintre.- Igen - nyögte Kosef J.- Jöjjön a klozetbe - biztatta Fabius, és segített Kosef J.-nek lábra állni. Nagy nehezen végigvonszolták magukat a folyosón, egyik a másikba kapaszkodva. A sántító Fabius lihegett a megerőltetéstől, Kosef J.-t pedig már-már az őrületbe kergette a fájdalom, minden pillanatban azt hitte, szétrobban. Életében először haladt át azon a folyosón, de rögtön megsejtette, hogy Fabius a fegyőrök klozetjébe viszi. Ennek tudatában furcsa büszkeség töltötte el, ami aztán fokozatosan elterjedt a még mindig remegő testében, és eltompitotta a rosszullétet. Fabius segített neki, hányás közben mindvégig fogta a fejét. Kosef J. úgy érezte, hogy sorra fogja kiokádni a zsigereit. Patakzott a verejték a homlokán meg a nyakán, és ezt még duzzasztották az erőlködéstől kispriccelő könnyek. Fabius próbálta valamiképpen lecsillapítani, és többször elismételgette:- Még egy kicsit, Kosef úr, még egy kicsit. De Kosef J. újból és újból nekifeszült, keserves hörgést hallatva - s amint így saját kínlódását hallotta, az volt az érzése, hogy így fog öklendezni a világ végéig. Ekkor történt meg, hogy a vállait és homlokát tartó Fabius közölte Kosef J.-vel, hogy attól a reggeltől kezdve ő már egy szabad ember. 3 Kosef J. kijelentette, hogy most már sokkal jobban érzi magát, és megkérte Fabiust, hagyja magára egy kicsit. Fabius elővette a zsebkendőjét, megtörölte vele Kosef arcát meg a száját, aztán így szólt:- Igen, hogyne. Miután egyedül maradt, Kosef J. kezdett fokozatosan megnyugodni. A fegyőrök klozetjében tisztaság volt, a fali csempe sima felszínén szinte látta a tükörképét. Valami jó minőségű fertőtlenítőszer szaga érződött a levegőben, és Kosef J. élvezettel lélegezte be. Aztán hosszú perceken keresztül próbálta pontosan felidézni a Fabiustól hallott mondatot. Már nem emlékezett tisztán, hogyan is fogalmazott Fabius, és hogy milyen szavakat használt. Megfeszülve igyekezett elővarázsolni az emlékezetéből a fegyőr szavait. Mintha valami ilyesmi visszhangzott volna még az agyában: „Bátorság, Kosef úr, hiszen ma reggel szabadlábra helyezték.” De nem, ez
