Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Vişniec, Matei: K. úr szabad (regényrészlet, László Szabolcs fordítása)
38 Matei Vi§niec- Ez Fabius lesz - mondta az öreg fegyőr is, mint aki kitalálta a fogoly gondolatát, és meg akarja nyugtatni.- Jó reggelt, Kosef J. úr — köszöntötte Fabius, amikor a kinyitott vasajtóhoz ért. Kosef J. röviden bólintott, aztán óvatosan valami jelentéktelen falszögletre szegezte a tekintetét. Végül is, egy fegyőr akármit megengedhetett magának. Ha a két öregnek arra szottyant kedve, hogy ezen a reggelen ilyen szívélyes köszöntésben részesíti, senki nem tilthatja meg nekik. És ugyanúgy, ha a két fegyörnek az jut eszébe, hogy istenesen elverik, és minden ütést azzal toldanak meg, hogy „jó reggelt, Kosef J. úr”, senki nem akadályozhatta volna meg őket tervük kivitelezését. De Fabiusnak és felettesének, Franz Hossnak egyetlen rossz szándéka sem volt azon a reggelen. Fabius az ajtókeretnek dőlt, arcára pedig enyhe zavartság telepedett, mint aki röstell belépni a cellába, de ugyanakkor mégis nagyon be szeretne menni. Pár hosszú és néma pillanat következett. Fabius elővette cigarettatartóját, felmérte a tartalmát, majd odakínálta Franz Hossnak. Az öreg fegyőr határozottan hálás tekintettel választott egy szálat magának.- Dohányzik, Kosef J. úr? Miközben a kérdés eljutott az agyáig, Kosef J. úgy érezte, hogy egy forgószél felkapja és egymás útán párszor belecsapja fejét a vízbe. Érzékei teljesen ösz- szezavarodtak, valami nagyon kellemetlen uralkodott el rajta, mint amikor egy rémálomban találja magát az ember.- Jól is teszi, hogy nem él vele — hallotta valahonnan a távolból Fabius hangját. A két fegyőr rágyújtott, és Kosef J. látta, hogy Fabius már tenné is vissza a cigarettatartót a zsebébe. Minden bizonnyal pillanatnyi összezavarodását visszautasításként értelmezték.- De, de - sietett helyesbíteni Kosef J. -, kérek én is.- A dohányzás egy igazi átok - magyarázta Fabius, miközben odanyújtotta a tartót különösen a párás levegőben.- Úgy bizony - erősítette meg Franz Hoss is.- Ugye? - fordult vidáman feletteséhez Fabius.- Hát persze - bizonygatta Franz Hoss, és Kosef J. hirtelen rájött, hogy hihetetlen helyzetnek lett a tanúja, a két fegyőr mélységes egyetértéssel mosolygott egymásra, s úgy tűnt, ez boldoggá teszi őket.- Ez most jól jött - szólalt meg Kosef J. is a cigarettára mutatva, mert kötelességének érezte, hogy valamiképpen részt vegyen ebben a különleges harmóniában.- Van még - kedveskedett Fabius. - Ha még óhajt, csak kérjen nyugodtan. A cella hamar megtelt füsttel. A cigaretta még jobban elszédítette Kosef J.-t. A lábai remegni kezdtek. A szíve egyre vészesebben dobogott, de mégsem jutott kellő mennyiségű vér az agyába, és ez egy furcsa, szaggatott, belső zajt eredményezett, mint amikor hagymát aprítanak a konyhában. Kosef J. feszélyezve azon töprengett, hogy szívdobogása vajon nem hallatszik-e túlságosan hangosan a szobá-
