Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Berger, Timo: Kafka és én (novella, Aich Péter fordítása)
Katka és én 35 „De Prágában az a legjobb”, mondta Andre, „hogy most már nem vagyok egyedül!” „Megismerkedtél valakivel?”, kérdeztem. „Azt azért nem lehetne mondani”, mondta André, majd hozzátette: „Háziállatom van, vagy jobban mondva egy háziállatocskám.” A temetőlátogatás után az egyik lehetetlen újdivatú gyorsétkezdében evett az óvárosban. És akkor a tapéta egyik hasadékéban egy szemtelen konyhai svábbogárra lett figyelmes, és persze azonnal megint Kafkára kellett gondolnia. Igaz, nem annyira részvét volt az, ami arra ösztönözte, hogy a hasábburgonya skatulyájából csapdát építsen, s a svábbogarat néhány maradék krumplival odacsalogassa, és bezárja. Inkább amolyan cinkosság volt az egész. Csodálat egy lény iránt, amelyet Kafka irodalmi imágójának használt, és amely talán, akár a mesében, a végén egy elvarázsolt olvasó képében jelenik meg, egy olyanban, aki még önmagánál is következetesebben követte az olvasmányt. A visszaúton a svábbogárnak salátalevelet és retket adott rágcsálni, otthon pedig, a steglitzi lakásban, fajának megfelelő kifutót készített. Az állatka közben egészen jól érzi magát nála. Azóta már jelentősen meg is nőtt. Ha most a telefonban a féreg aktuális méreteit közölné velem, akkor nyilván szertelen túlzónak tartanám, de egyszer elmehetnék már hozzá látogatóba, végül is elég sokáig nem láttuk egymást, aztán némileg elbizonytalanodott, úgy tűnt, mintha épp abban a pillanatban jött volna rá, hogy bár prágai útja előtt ugyan hónapokon keresztül telefonáltunk egymásnak, de már majd egy éve, hogy nem találkoztunk. A ich Péter fordítása Bird flying, művészkönyv, szitanyomat, 2001. Fotó: Marko Horban
