Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Zirig Árpád: Előbb mosd meg (novella)
24 Zirig Árpád és a ludak is elcsendesedtek, a faluvégi nagy füzek nyújtotta árnyékban bóbiskoltak. Én a fél délutánt átaludtam, és ha Lia nővérem nem ébresztett volna föl, talán másnap reggelig húzom a lóbőrt. Nagyon szép lehetett az álmom, mondta a nővérem az édesanyánknak, mert széles mosollyal az arcomon ébredtem. Épp elfogyasztottam az újramelegített ebédemet, amikor Feri bátyám nagy izgalmában szinte ránk törte a konyhánk ajtaját, a küszöbön állva gyorsan hadart valamit, amit én nem értettem.- A pajtában? - kérdezte édesanyám.- Igen a pajtában.- Az apád is látta?- Nem, apa meg Zoli a hátsó kertben kapálnak. Anya, Feri és a nővérem kissé határozatlan, tétova léptekkel közelítettek a félig tárt pajtaajtó felé. Én gyors rohanással megelőztem őket, és elsőnek értem be a pajtába, ahol a szénában egy véres zubbonyú katona feküdt. Ahogy fölemelte a fejét, én nagyon megijedtem tőle, és az édesanyám köténye alá bújtam. Ne félj, simogatta meg a fejem. Fuss át a Verőn nénihez, és mondd meg néki, hogy jöjjön gyorsan.- Én a Verőn nénihez nem megyek, mert agyonver seprűnyéllel.- Jaj, nem Verőn nénihez, én tévedtem, az Ágnes nénihez fuss, és azt is mondd meg neki, hogy hozza a ládikáját is. Abban az időben még nem volt orvos a falunkban. Az emberek, ha valaki megbetegedett vagy ha valakit baleset ért, Ágnes nénihez fordultak segítségért. Ő volt a falu vajákos asszonya, aki minden bajra ismerte a gyógyírt. Kora tavasztól késő őszig gyűjtögette a- gyógyfüveket, amelyekből teákat főzött, de tudta gyógyítani a sebeket, és helyre tudta rakni a- kificamodott végtagokat is. Azt is beszélték róla, hogy értett a szelleműzéshez, sőt a- szemmel verést és a kólikabántalmakat is gyógyítani tudta. Télen-nyáron, mindig hosszú- fekete ruhában járt, és bekecset viselt. Én mindig varjúnak hittem, olyan varjúnak, aki az- öregasszony jelmezét viseli, sőt néha repülni is láttam. A káposztás kertekben fölszállt a- nagydiófa tetejére, onnan átrepült a Kislénia legnagyobb akácfájára, majd visszaszállt a- háza mögötti berekerdő jegenyéire. Most is, hogy elmondtam neki az édesanyám kérését,- kacsázó lépteit úgy fölgyorsította, hogy szinte repült a faluvégi tavak és a nagy fűzfák között. Amikor a pajtánkba értem, már az egész család ott volt. Ágnes néni a ládi- kóját nyitogatta.
