Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Zirig Árpád: Előbb mosd meg (novella)
Előbb mosd meg 23 kozatosan kölcsönössé vált, mert minden adódó alkalmat kihasználtunk, hogy a csíny-tevéseinkkel felbosszantsuk. Topor, aki közülünk a legidősebb volt, most is azt találta ki, hogy az utcaajtaja elé hordjunk vizet, és gyúrjunk sarat. Az átázott földre elég volt egy kalap vizet önteni, és a mezítlábas taposásunk hatására, pillanatok alatt elkészült a bokáig érő dagonya. Verőn néni szélesre tárt utcaajtaján kilépve, feje fölött a söprünyelet suhogtatva indult felénk, azaz csak indult volna, de a sárban kicsúsztak alóla a lábai, és belehuppant a latyakba. Egy darabig oly méltóságteljesen ült a dagonyában, mint a kotlóstyúk a tojásokon, csak amikor kitört belőlünk a hatalmas nevetés, tápászkodott föl, és borzalmas átkokat szórva ránk, becammogott a konyhájába. Ekkor hallottam meg Feri bátyám hívó kiáltozását.- Gyere, Csibész, gyere be gyorsan! Nagyon siess, muszáj. Öt évvel volt idősebb nálam, és a becsületes Miklós nevem helyett mindig csak Csibésznek szólított, sőt másnak is úgy mutatott be, hogy öcsém, a Csibész. Elindultam felé, de ő nem érezte kellően gyorsnak az igyekezetemet, odaszaladt hozzám, elkapta a karomat, és vitt magával, mint héja a fiát. Az udvarunkon se lassítottunk, rohantunk a kert végébe, ahol hét diófa egymásba kapaszkodva vigyázta a házunkat és a portát. Édesapám az utolsó két diófa alatt ásta ki, és gerendákkal és rőzsével fedte be a bunkerünket, földdel vastagon betakarta, mert a háború végén minden családnak óvóhelyet kellett készítenie. Most ennek a földhalomnak a tetejére kapaszkodva álltunk csak meg.- Odanézz! - mutatott jobb kezével Etrekarcsa irányába. Én csak ekkor kezdtem hallani a nagy morajlást, fegyverropogást. Repülök cikáztak a falvakat övező erdős területek fölött, szórták a gépágyúikból a lövedékeket.- Légi csata - mondta határozottan Feri bátyám. Kíváncsi vagyok, kik győznek.- Jó játék - állapítottam meg.- Nem játék ez, kisöcsém, ez valódi véres harc. Figyeld, ott a bal szélén a repülőgépet találat érte.- Hol? Nem látom.- Nem látod, mert rossz irányba nézel. - Megfogta a fejem, és a zuhanó repülőgép irányába fordította. Én csak egy füstcsíkot láttam magasan a fák fölött, amely feketén göndörödött lefelé a kék égen. - A pilóta kiugrott a gépből. Ott himbálódzik az ejtőernyővel a füstcsík szélén. A szüleim, a nővérem és az idősebbik bátyám jelentek meg a bunker bejáratánál, és beparancsoltak bennünket az óvóhelyre. Nagyon belefáradhattam a délelőtti viháncolásainkba, gázolgatásainkba, mert a bunkerban lévő priccsen csakhamar mély álomba zuhantam. A szokatlanul gyors elalvásomhoz bizonyára hozzájárult a helység hüs és kissé nyirkos levegője is. A szüleim és a testvéreim már rég elhagyták az óvóhelyet. A repülőgépek eltűntek a látóhatárunkról, meleg csönd telepedett a falunkra. A nagy melegben a kacsák
