Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Zirig Árpád: Előbb mosd meg (novella)
ZIRIG ÁRPÁD Előbb mosd meg A hosszantartó szárazság után a megérkező hatalmas nyári zápor háromszor is visz- szalátogatott hozzánk. Először Cséfa felől tört ránk, szinte esti sötétségbe csomagolta a vidéket. Villámlott, zörgött az ég, ömlött az eső, sőt kétszer borsó nagyságú jég is hullott. Félórai zuhé után világosodni kezdett az ég alja. Az emberek már előmerészkedtek a házukból, kíváncsi tekintetüket körbehordozták a kertjükön, vizsgálva, hogy a vihar milyen károkat okozott a veteményesekben, gyümölcsösökben. A szemrevételezést be sem tudták fejezni, mert Nagylúcs felől újra sötét, morcos felhő tört rá a falunkra, mint valami nagy varázsló, a földre rogyott esőfüggöny mögé bújtatva el a bárcsi lapos eget támasztó jegenyéit. Itt nálunk Beketfán, ha lehet, még vadabbul csapkodtak a villámok, mint az előző alkalomkor. Lent a faluvégen, a Feketéék háza előtt három akácfa állt, és a középsőbe belécsapó villám azt mezítelenre vetkőztette. A szerteröppenő fahéj forgácsai még száz méterre a fától, a csipkebokrokon is foszlányokban lógtak. Én még kisgyerek voltam, de mindenre pontosan emlékeztem. Édesanyám a hálószoba ajtajával szemben állt, tekintetét az ajtó fölött függő feszületre emelte, és gyorsan egymásután dobálta magára a kereszteket- Úgy látszik, valami nagyon rosszat cselekedtünk, haragszik ránk az Úristen. Gyertek, imádkozzunk - gyűjtötte maga köré a négy gyermekét. Az imánk elnyerte az egek urának a tetszését, mert a mennydörgés alábbhagyott, az eső is csendesedett, sőt pár perc múlva egy lepedőnyi területen a Nap sugarai is rést találtak a felhők között, és fénnyel szórták tele az udvarunkat. A friss csoda, ahogy mi ezt láttuk, csak pár pillanatig tartott, mert Egyházgelle felől nagy szürkület borult a falunkra, és az ég estig ontotta magából a meleg záport. Reggel, amikor fölébredtem és kinéztem a hálószobánk ablakán, igencsak meglepődtem. A házunk előtt elterülő faluvég gödrei, laposabb területei megteltek vízzel, több kisebb-nagyobb tó is született a tegnapi felhőszakadások nyomán. A gyorsan bekapkodott reggeli utolsó falatjával a számban, mezítláb, fekete klottga- tyában rohantam le a faluvégre, ahonnan már hangos gyerekzsivaj hallatszott. Hét- ágra sütött a Nap, a nagy melegtől és a sok esőtől a házunk mögött a Molnárék kukoricása oly jókedvre derült, hogy szinte röpülni készült. Egész délelőtt a vizeket jártuk. Fürödtünk, gázoltunk, ugrándoztunk önfeledten. Hozzám a Rigó kutyánk is társnak szegődött, mindig előttem haladva mérte a víz mélységét. Mivel ekkor még úszni nem tudtam, így ő jelentette számomra a biztonságot. Verőn néni a kis nádas háza előli vízből irtózatos rikácsoló hangon, hosszú söprünyéllel próbált bennünket elzavarni, mert helyettünk szívesebben látta volna a kis tavacskában a saját libáit és kacsáit lubickolni. Verőn néni egy házsártos, veszekedős öregasszony volt, nem szerette az embereket, de különösen haragudott miránk, gyerekekre. Ez a harag fo
