Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Markó Béla: Egész; Szereti (versek)

Markó Béla versei

19

Szereti

Nem szól hozzá, csak gügyög neki.

Most érkezett. Óvatosan kell megérinteni.

A hasát csókolgatja, felemeli, leteszi, újra meg újra kimossa a pisiből, a kakiból, öltözteti, vetkőzteti. Csücsörít. Csiklandozza.

Szereti. De nyilvánvalóan nem beszélnek.

Mint ahogy a társával sem, persze. Csak gügyög neki. Csókolgatja. A hasát is. Szeretkezik vele.

Hiszen a férje. Vagy a felesége.

Nem beszélget mégsem, csak becézi.

Édesem, egyetlenem, ilyesmik.

Szereti. Csak ritkán veszekednek.

És végül ott vannak az öregek.

Velük sem beszélget, nem lehet ezt állítani.

Pedig az anyja és az apja.

Kiszolgáltatva, mint egy csecsemő.

Kórházi ágyon. Hálóingben, pizsamában, sokkal fiatalabban, mint felöltözve.

Gügyög nekik. Megcsókolja a kezüket.

Szereti. Hogyne szeretné! Vigasztalja.

Bátorítja. Hazudik. Megkönnyebbül.

Ahogy mondani szokták, ha mondaná még valaki: eltelt az élet. Már nem érdemes mondani.