Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - GYERMEK, IRODALOM - Csicsay Alajos: Visszhang-féle a gyermek(b)irodalomhoz (esszé)

16

Csicsay Alajos

vetkeztében az iskola számon kérő intézmény. Ritka kivételtől eltekintve, a legtöbb tanító, tanár lépten-nyomon azt akarja rábizonyítani a növendékekre, hogy lustaságuk miatt mit nem tanultak meg a házi feladatukból, illetve mit nem tudnak. Vagy ötven évvel ezelőtt főiskolásként ki tudtuk fürkészni, melyik tanárnak mi a vessző- paripája. Kémia szakos hallgató lévén, a vizsga vége felé már sejteni lehetett, hogy az sikerül-e, vagy sem. Ha úgy tűnt, igen, előre jelezte a záró kérdés: Rajzolja fel, kérem, a diketo-piperazin szerkezeti képletét, vagy az, hogy mit jelent a DDT rövidítés. Ez utóbbit sztoriként el szoktam mesélni a nyolcadikos tanulóimnak, hozzáfűzve, nehogy megtanulják (nem is volt tananyag, még csak az hiányzott volna, de akkor még előszeretettel használták a krumplibogarak ellen). A DDT összetétele: diklór-difenit-triklórmetil-metán. Mit ad Isten, megtanulták. De miért? Előbb azt hittem, a tiltó figyelmeztetés ellenére, de nem, a szólánc ritmusa tetszett meg nekik, mint halandzsa szöveg. Egy-egy ilyen kis felüdülés után könnyebben sikerült lekötni a figyelmüket „komolyabb dolgokkal”.

Úgy vélem, eljutottam M. Csepécz Szilvia egyik futólag feltett kérdéséhez: „...mi van akkor, ha a kölyök megátalkodott természetbúvár?” Hát az, hogy az ismeretterjesztő irodalom is irodalom, és az „olvasóvá nevelés” - de csúnya kifejezés! — terén nem lebecsülendő a szerepe. Az már a pedagógus dolga (lenne), hogy rávilágítson, miben különbözik a szépirodalomtól. Miben is? Abban, hogy kisebb szerep jut benne az esztétikumnak, meg inkább személytelen jellegű. (Objektív? A fene se tudja.) De mi az esztétikum? Ungvári Tamás A szépség születése című könyvében (Kozmosz Könyvek, 1988, 67. old.) ezt írja róla: „Nehezen visszakereshető, hogy az esztétikum felfogására mikor találták ki, és melyik hitvalláshoz tartozó gondolkodók, a »hatodik érzék« fogalmát.” A lényeg, hogy az ember szervezetében - ki tudja, hol elhelyezkedő, milyen érzékszervnek köszönhetően - létezik, és működik. Csak nem mindegy, hogy milyen ingerek mikor és mekkora intenzitással hatnak rá.

Egy másik óralátogatásom tanulsága, amikor egy nem éppen fiatal kolléganő Móra-elbeszélést olvastatott a negyedikesekkel, de ahelyett, hogy végigkísérte volna őket a szövegen, minden második, harmadik mondatnál megállította őket, néha a mondat közepén is, és elkezdte nekik magyarázgatni a szavak jelentését. Számomra szinte már elviselhetetlen volt, amit müveit, de nem szólhattam közbe. Majd amikor az órát elemeztük, felhívtam a figyelmét az író stílusára, mondatainak utolérhetetlen szépségére, mire haragosan azt kérdezte tőlem: „Hát nem az a fontos, hogy megtanulják a szavak értelmét?”

Arra a kérdésre is, hogy kell-e, szabad-e „szokványosán ún. »életkori sajátosságok« szerint felosztogatni az olvasó nemzedékeket”, szintén akadna néhány példám. Hadd írjak le közülük legalább kettőt. A másodikos olvasókönyvet két kolléganőm írta, szerkesztette. Feltehetőleg nekem kívántak kedveskedni azzal, hogy ismeretterjesztő könyvemből, az Apáink örökségéből kiválasztották a Mézelő méh című fejezetet. (Állítólag ezzel az egyetlen hazai magyar író lettem, akinek munká