Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - GYERMEK, IRODALOM - N. Tóth Anikó: Mesketék - A cipők fiordítva illeszkedéséről; Nyami; Időhúzó (mesék)
Meskcték II A susztermanó kicsi ökleit rázva, fekete szemét villogtatva, kék orrcimpáit rezgetve, lila szakállát ide-oda csapkodva eltűnt a cipősszekrényben. Azóta akárhogy is igyekszem, a bal cipőm mindig a jobb lábamra kerül, a jobb csizmám mindig a bal lábamra ugrik, és a papucsom is folyton fordítva csúszik a lábamra. Akaratom ellenére! Apa korhol, anya zsörtöl, az iskolában csúfolódnak a gyerekek. Pedig igazán nem tehetek róla: ez a susztermanó bosszúja. Rendszeresen kérdezgetem anyát, van-e otthon cipőkrém, hátha egyszer kiengesztelhetem a manót, és végre nem fordítva illeszkednek majd lábamra a cipők! Ny ami A reggelben, a délben, az estében az evést szeretem a legjobban. Folyton korgó gyomrommal együtt alig várom, hogy asztalra kerüljenek a finomságok! Éppen ezért szívesen segítek anyának. Keze ügyébe készítem a hűtőből vagy a kamrából a hozzávalókat, meghámozok, főlapotok ezt-azt, kavartyolom a zubogó-bugyogó mindenfélét a lábasban, serpenyőben, lesem a sütőablakon keresztül a pirulást. És főleg szagolgatom, kóstolgatom a nyerseket, félkészeket, nem számít, ha fogfagyasztó hidegen vagy nyelvégető forrón is. Csipegetek és lopkodok, ízlelgetek és nyalánkoskodok, de arra vigyázok, hogy hivatalos evés előtt jól ne lakjak. Mi lenne akkor a báránykás tányéromon csücsülő paprikarikákkal felcicomázott sajtos-sonis kiflivel, a virágos tányérban ringatózó aranylevessel, a mártásban lubickoló husival, a cukrozott mákban hempergő szilvás gombóccal, a viccesen tekeredő spagettival, a csodálatos felfújtakkal, a pompás rakottakkal, a finomabbnál finomabb főzelékekkel, a kitűnő kenőkékkel, a sok-sok salátával, hogy a sütikről, pogácsákról, lepényekről már ne is beszéljek?! O, azok a simogató sósak, élvezetes édesek, csikiző savanyúk! Az evésben a falatozás a legjobb, de én leginkább falánkoskodni szeretek. A habzsolás se rossz persze. Két evés között pedig ritkán feledkezek el a nassolásról. De ezt általában titokban tartom. Egyszóval, elég nagyevő vagyok. Sőt majdnem mindenevő, kivétel a karfiol és a brokkoli. Szerencsére anya mindig kedvenceket készít. És mivel sok kedvenc van, amiből rengeteg fér belém, hamarosan alighanem pocakot eresztek. Majd versenyzőnk papuskával, kié nő gyorsabban. A tesómmal biztosan nem, mert ő egyáltalán nem haspárti. Időhúzó Húzom az időt. Jól megmarkolom a két szélét, és húzom, húzom, ameddig csak bírom. Néha ráncigálni kell, mert beakad. Az még csak hagyján, ha a saját időmet húzom. Ám szoktam másokét is, főleg anyáét, ami egy kicsit bonyolultabb dolog, de azért kifejlesztettem néhány eljárást. Az a lényeg, hogy meg kell akadályozni a sietést, amit nagyon utálok. A reggelek kiválóan alkalmasak ennek gyakorlására. Például behúzom az időt a takaróm alá. Jól elfész- kelődik, megcirógat, ettől rögtön visszaalszom, hogy befejeződhessen az ébresztéssel
