Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - SZEMLE - Gaucsík István: Főhatalomváltás Pozsonyban (Filep Tamás Gusztáv monográfiájáról)
SZEMLE 87 zé tartoznak: olyan apró, ám tudásanyaggal alaposan zsúfolt esszék, amelyek rendkívüli szellemességük mellett mindig komoly tétet mutatnak fel, hasonlóan a Tőzsér-versekhez. Az utolsó blokk szövegei ehhez képest némileg széttartóak, ve- gyesebb tematikájúak, s néha nehezebben követhetőek. Itt is találhatunk azonban olyan darabokat, amelyek a Tőzsér-élet- mü e prózai részének legjobbjai közé sorolandók: a Findzsák és meszelyek. írók a pozsonyi kávéházakban című írás, tudósítás egy homályba veszett szlovákiai magyar irodalomról, már-már valószerűtlen hangulatú irodalomtörténeti „mese”, a Stílusvedlés. Műhelytanulmány: egy vers keletkezéstörténete és néhány lehetséges jelentése című szöveg pedig, amely a Sebastianus című, többször átírt Tőzsér- versről szól, olyan, akár egy irodalmi minikalandregény. Más és több ez tehát, mintsem puszta publicisztika: Tőzsér Árpád szeret fejbe kólintani bennünket Urában is, prózában is; megint megtette. (Madách-Posonium, Pozsony, 2012) SZALAY ZOLTÁN Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920 Filep Tamás Gusztáv új könyvéről Mielőtt Filep Tamás Gusztáv legújabb, Pozsony viharos korszakával foglalkozó, Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920 című, Események, történések egy hírlap közleményeinek tükrében alcímet viselő kötetét bemutatnám és szerzői-kutatói habitusát elemezném, a mondanivalómat egy bővebb bevezetővel kezdem. A Filep-féle eszmetörténet-írás alkotóelemei nem léteznek egy elvont térben, nem dekódolhatatlanok, hanem társadalmi beágyazottságuk van. Az általa használt módszertani elemek a társadalomtörténet-írásba ágyazódnak vagy ott is fellelhetők: a forrásrevízió, a múlt mentális képeinek kritikus elemzése, a tényköz- pontúság (amely azonban nem jelent misztifikálást és mítoszteremtést), illetve a differenciált látásmód. Konkrét példaként említem az 1995- ben Tóth Lászlóval közösen jegyzett, az addigi csehszlovákiai/szlovákiai magyar irodalmi kánont döntögető, új kutatási irányokat kicövekelő, Próbafelvételek a (cseh)szlovákiai magyar irodalomról című kötet általa írt, s a két világháború közti elfelejtett, homályba hullott tudományos teljesítményeket lajstromba szedő fejezetét. Ami régebben megragadott, az a tartalom mellett Filep stílusa volt. A ttion- datfüzés igényessége és az árnyaltság. Hiszen aki Filep-szöveget olvasott, az jól tudja, hogy egy-egy összetett, de nem barokkos mondata és sallangmentes körmondata az értelmezések új mélységeit nyithatja meg. Szerzőnk felső-magyarországi, felvidéki, szlovákiai témákkal foglalkozó tanulmányaiban és könyveiben nemcsak kutatási eredményeket értékel, mintákat keres, magatartásokat rekonstruál, oknyomozást folytat, vitázik, évtizedek alatt rögzült és újraírt téveszméket cáfol vagy az ideologikus olvasatokat igazítja ki, hanem ta- buizált vagy alig ismert témákhoz is nyúl, mint a szabadkőműves hagyomány, a felvidéki zsidóság és a magyarság kapcsolattörténete, vagy a két világháború közti csehszlovákiai magyar politikai
