Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - VILÁG, IRODALOM - Pasolini, Pier Paolo: A realizmus halála (Csehy Zoltán fordítása)
A realizmus halála 65 a megújult történelmi érzék „hetvenöt líráját”: kevéske ez, szinte semmi, ha a metatörténelem és a töke millióit vesszük: de mégis csak valami. Rátok hagyja továbbá Gadda Pasticciaccióját, minden mimetizmus lenyűgöző előképét: örökül hagyja Moravia jó és kíméletlen diagnózisait, Levi szociológiai édességét, Bassani aranytörténetét, Arturo szigetének lényeit, néhány fiatalt, aki nem rabszolga jövőben bizakodik, és egy pici bolognai lapot, az Officinát... És örökül hagyja Calvinót. Az ő prózáját, mely inkább francia, mint toszkán, inkább voltaire-i, mintsem hazai ihletét, egyszerűségét, mely sosem szürke, megunhatatlan mértéktartását, sosem hivalkodó világosságát. Ragyogó szerelmét a meséből kelesztödött és kitekert világ iránt. Az új puristák, a fehér szocialisták - a Vatikán üdvöskéi - sosem foszthatnak meg örökségetektől. A müvek és a tettek, melyeket a Realizmus rátok hagyományoz, túlélik őket. Ekkora ereje van... De adja az Ég, hogy amit elmondtam, csak egy keserű, shakespeare-i tréfa maradjon... Csehy Zoltán fordítása PASOLINI, PIER PAOLO (1922-1975) olasz író, költő, filmrendező.
