Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALOM,TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák I. A szöveg mint alibi 2. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophaniájárói)
ÚPALOM, TÖRTÉNET SZÁZ PÁL Elsüllyedt magyar drámák I. A szöveg mint alibi 2.* Szegedi Lőrinc: Theophania A túlértelmezés A mélystruktúra megteremtésének másik módja lehet esetünkben a szöveg túlértel- mezése vagy átértelmezése. Az értelmezés-túlértelmezés kérdéskörét az 1990-ben Cambridge-ben az Eco által indított diskurzus vetette fel, ám a hermeneutikának máig nem sikerült érvényes választ találnia arra a kérdésre, hogy mi minősül túlér- telmezésnek (persze az is kétséges, hogy létezik-e rá egyértelmű válasz). A túlértelmezés a dekonstrukcióba való átlépésként is felfogható. Egy olyan egyszerű, didaktikus szöveg esetében, mint a Theophania, a túlértelmezés akár szükségként is jelentkezhet. Érdekes kísérlet lehet a szöveg kódjainak a feltételezhetőtől való ellentétes, inverz értelmezése. Ha egy szövegben minden az, ami, akkor minden értelmezhető úgy is, hogy minden csak valaminek/valamilyennek látszik, és valójában semmi sem az, aminek látszik. A szöveg kétdimenziós karakterei és szituációi a színpadi megjelenitésben ellentétes előjelet kaphatnak, azaz: mást mondunk, és mást teszünk, mást hallunk, és mást látunk. Ábel és Kain kapcsolata erre a legjobb kiindulópont. Ha tudjuk, hogy valamikor a messzi jövőben Kain meg fogja ölni Ábelt, ha látjuk, hogy Kain az engedetlen, rossz fiú, a probléma, a család nyugalmának felforgatója, akkor Kain negatív figura, Ábel meg a jó fiú. Kain itt ugyan még nem gonosz, csak rossz, romlott. Itt a gyilkossági szándék van jelen csupán, érdemes lenne tehát ezt a motivációt megvizsgálni. Tér azonban erre alig nyílik, hiszen Ábel és Kain nem találkozik a színpadon, mindössze egymásra utaló információkból ismerhető meg a kapcsolatuk. Ez a hiány beszédes, és megvan a maga funkciója, éppen azt erősítik, ami többször is ki van mondva: hogy még egymás közelségét sem szívelik. Éva, amikor tűzifáért küldi Káint, az Ábelre hárítja a kötelességet: „Kernén munka minden, valamely készerítésből leszen, avagy nem tudod-e, anya, hogy én volnék az bácsós? Ahon Ábel, parancsold őneki” (II/I). Kain a bácsós (másodszülött), a lázadó anarchista, míg bátyja annyira jó és segítőkész, hogy az már gyanús. Figuráját éppen ez a vonása teszi hihetetlenül drámaiatlanná. És alkalmassá egy tartuffe-i figura megteremtésére. A jótét, Ábel jósága pusztán képmutatás, a szófogadása hízelgés lehet: * A tanulmány első részét 2012. novemberi, 11. számunkban közöltük. - A szerk.
