Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - VILÁG, IRODALOM - Pasolini, Pier Paolo: A realizmus halála (Csehy Zoltán fordítása)
62 Pier Paolo Pasolini Cassola állításait, hanem, hogy elmondjam, amit én tudok. Mindnyájan kedvelték ezt a stílust a remény napjaiban: és nem ok nélkül. Mi akadályoz benneteket, hogy most sirassátok? O, Értelem! ismét elvesztél az irracionalitás sötét útvesztőiben! Kitérő, redukció, stílusválasztás: megannyi kapitulálás a reakció előtt! Bocsáttassék meg... de a szívem ott porlad e stílus ravatalán... Hallgatni szeretnék, és kész. Tegnap még a mimetikus és objektív stílus vulgáris beszédmódja, a valóság roppant ideológiája döbbentett meg titeket... És ma, íme, porba sújtva pihen: és senki se érzi méltatlannak, hogy tisztelettel adózzon emlékének. Ha méltatlankodásra hergelnélek benneteket, urak, nem lennék igazságos Cassolával és a többi neopuristával szemben, akik, mint tudjuk, valamennyien tiszteletreméltó írók. Nem akarok igazságtalan lenni velük: sokkal jobb igazságtalanul bánni a meggyilkolttal, önmagámmal, veletek, mint szembe kerülni az összes tiszteletreméltó íróval. De akad pár megjegyzésem a stílusról: tartsátok bátran a végrendeletének. Ha ismertétek volna - és meg is akartátok volna végre érteni - most valamennyien a holtat csókolgatnátok, sebet seb után, vérében áztatva a zsebkendőket! De félek felfedni rejtett erejét: talán nem a legbölcsebb, hogy megtudjátok, mennyire hatásosan jelenít meg titeket e stílus! Nem fából vagytok, nem is kőből: hús-vér emberek vagytok: és hogy emberileg végre megértsétek, mi is volt, mi is akart lenni a Realizmus, legyen bár bábeli vagy mimetikus, lehetett volna méltatlankodni, lehetett volna
