Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - VILÁG, IRODALOM - Pasolini, Pier Paolo: A realizmus halála (Csehy Zoltán fordítása)
PIER PAOLO PASOLINI A realizmus halála Friends, Romans, countrymen, lend me your ears! Temetni jöttem, nem dicsérni az olasz realizmust. Ami egy stílusban rossz, gyakran túléli azt, de a jó gyakran közös sírba tétetik önnön emlékezetével. így lesz ez a realista stílussal is. A nagyra becsült Cassola vígan elismeri, igencsak becsvágyó volt: ha ez így lett volna, az súlyos vétek lenne, és ugyanakkor ebből kifolyólag a vége is. Ha megengedi,- és Cassola tiszteletreméltó író: de valamennyi neopurista tiszteletreméltó író! most én jöttem ide, hogy az olasz realizmus haláláról beszéljek: stílusa kevert volt, bonyodalmas, közönséges... De Cassola úgy tartja, becsvágyó: és Cassola tiszteletreméltó író... Ez a stílus végtelen számú szóval gazdagította a nyelvet, s a valósághoz való újszerű viszonyával töltötte meg a Kincstár szenilis ürességét: ez volt talán az olasz realizmus becsvágya? A proletariátus fájdalmát mondta cl, az ő sírását sírja: én azt mondanám, épp ellenkezőleg, becsvágyó az, aki a fehér szocializmus belsöséges prózájának költőiségében higgad le és alázkodik meg... De Cassola szerint becsvágyó volt: és Cassola tiszteletreméltó író. Mindannyian tudjátok, hogy ez a stílus, mely a valóság ábrázolására született, elvetett minden hivatalos tiszteletet: ez volt a becsvágy? Cassola így véli, és Cassola minden bizonnyal tiszteletreméltó író. De nem azért beszélek, hogy cáfoljam
