Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - VILÁG, IRODALOM - Habaj, Michal: Képeslap Párizsból; Egy udvarhölgy arcképe fölött; Honnan jövünk: mik vagyunk: hová megyünk; Tutajok: Fájdalom karikái; A kastélyparkban(versek, Tóth László fordításában)
Michal Habaj versei 59 Honnan jövünk: mik vagyunk: hová megyünk a megismerés kútja kiszáradóban: nincs benne víz már: mondja a férfi a káva fölé hajolva: belebámul a sötétbe: ő maga lesz a kút: az éjszaka közepén: felkiált: elázik azután: lucskos a nászágy vászna melyen a szüzesség alvadó vérében hever az unokája: Jarmilka Jarmilka: mondja bele a férfi a sötétségbe: borsónyi könnyei végiggördülnek az arcán: az ablak széttört üvegén át bevilágít a sötét képű hold: ismeretlen lények vonulnak amott a síkon és belépnek az életünkbe: a megismerés kútja kiszáradóban: a férfi telesiránkozza az éjszakát: a nehéz nyári levegőt kékítö színezi át lomhán: a szérűn kutya vonít: ellik a disznó: érik a dohány illata ideérzik a földekről: csendeskén csendcskén érik: a férfi már nem tudja hogy s mint legyen tovább Tutajok: Fájdalom karikái cipelik hátukon a történelmet: arcukat az ég felé fordítják: magukba isszák a nap sugarait: és méla tekintettel szólítják meg a messzeségeket: ártatlan tiszta szavakkal: lenni birtokolni: az ajkak lobogói tépetten lengnek a szélben: a hangjuk s az arcuk a fegyverük: szembeszállnak a szerelmek s birodalmak rúnái alatt szunnyadó ürességgel: az evolúció útjait szegélyező sötét fasor mentén: melyeken eleddig rendre magunk mögött hagyott énjeink vonulnak: némán ajkunk szétnyílik a történelem-födte laboratóriumok kémcsöveiben: moccan az őssejt: a mag legmélye felé mozdul: a szüntelen visszafelé múló idő kiürült vizeiben: a káosz mélységei felé: ahol vagyunk: ahol mi vagyunk: ahol őrült sebességgel hagyjuk magunk mögött az emberiség kopott mérföldköveit: tutajaink az események örvénylésében hánykódnak: ki állítja meg őket: ki állítja meg a reinkarnáció őrült körhintáját? A kastélyparkban Evek vagy évszázadok múltán térek vissza, ma princesse. Csupán Európa öregedett meg a térképeken s megráncosodtak a tengerek, a hamuszín homlok ugyanazt a hamuszín égboltot veri vissza.
