Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai 3. (regényrészlet)
DUBA GYULA Egy álfilozófus vallomásai A gyanútlan gondolkodás legendája Regényrészlet' 4 Elolvastam amit eddig írtam. Úgy éreztem, át kell tekintenem, hogyan alakul a történetem. Több, mint fél éve írom vallomásaimat, gyűlnek emlékeim állomásai, hasonlóan az idő rétegeihez, ahogy egykor megéltem őket. A fejezetek a jelentősebb események köré csoportosulnak, kisebb vonásokból és apró részletekből, egykori hangulatokból épül újra a múltam, az időszakok mintegy kilométerkövekként jelzik, amerre jártam. Az írás közben felidézett érzések és hangulatok aztán ismét elmerülnek. Az emlékezés emlékezete is múlandó! Belemerültem a leírtakba, néha egészen természetesnek éreztem, máskor viszont kétségeim támadtak, valóban én és valóban megéltem mindezt? Kerestem a központi szálat, valamiféle folyamatosan jelen levő minőséget, mintegy történetem lelkiségének fonalát, amely összefogja az idő és a tettek egységét, a hangulatok azonosságát, és - be kell vallanom! - nem találtam! S akkor azt is megsejtettem, hogy nem lesz könnyű úgy megírni s főleg befejezni vallomásaimat, hogy azokból egy élet és a kor értelmének a szövet-sége kerekedjen ki, ha ez egyáltalán lehetséges. Azt viszont megsejtettem, hogy félig kész munkámat miért kell elolvasnom. Rövidesen találkozom Pozsonyi profesz-szorral. Egy társaságban leszünk, családi-rokoni környezetben, és az volt a kíván-sága, hogy engem is hívjanak meg. Esendő voltában ismét meglátom azt az embert, akinek annyit köszönhetek, s akinek oly fontos szerepe volt az életemben. És akinek a tragikus sorsa arra késztetett, hogy írás formájában a magam sorsával foglalkozzam. Együtt lesznek az okok, amelyek önvizsgálatra késztettek. Ezt érezhettem meg ösztönösen... De az olvasás ezen túl is érdekes tanulságokkal szolgált. Az új ismeretek az írói munka természetére is utalhatnának. Amíg történeteimet írtam, mintha közelebb kerültem volna magamhoz, emlékeim felidézésével mintha megsejtettem volna egykori önmagamat! S hogy olvasom munkámat, mintha távolodnék magamtól, akárha idegenként figyelném vallomásom hősének sorsát, tárgyilagosan érzékelem történetét. Azért is leköt, mert mintha idegen lenne! Mintha sajátos mitikus történet hőseként szerepelne! Egyes részletek szinte hihetetlennek tűnnek fel: ez megtörténhetett?! Pozsonyi professzor vonatkozásában pedig különös várakozásra késztetett az olvasás. Eddig arról írtam, ahogy találkoztunk, s hogy tragédiája révén mint vált lehetetlenné a további érintkezésünk. Ám a két esemény között évtizedek teltek el. S ezalatt is találkoztunk, beszélgetéseket folytattunk, megismertette velem bontakozó filozófiája elméletét, beavatott problémái mélységeibe, véleményemet kérte. S én megértettem, levélben, majd személyes viták során értékeltem gondolatait, he' Szövegrészletünk az író ez év karácsonyára megjelenő új regényének VI. fejezete. Folytatás a 2012. októberi, illetve novemberi számunkból. - A szerk.
