Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: Az utolsó reggelen (regényrészlet)
GRENDEL LAJOS Az utolsó reggelen Regényrészlet Már jó ideje gondolta, hogy öngyilkos lesz, fölmászik a tizenkettedik emeletre, és zsupsz - aztán vége van a filmnek. Irtózott az öregségtől, főleg a lopakodó gonoszságától. Ahogy egy fog hull ki. Ahogy egy hajszál őszül meg. Ahogy öt kilométert futott vidáman, de most már csak egyet. Ami az öregségben a legimpertinensebben megmutatkozik, az a visszafordíthatatlansága, gondolta Noszlopy, most még csak alig ötvenöt, de a napok múlnak. Ami idejét múlt lenne, már ott lohol a nyomában. Erzsi, az ő drága, jó Erzsije, nem bocsátott meg neki. Mert otthon, egymagában, igen, de kettesben egyre ritkábban. Ez Piroska bosszúja volt, amiért öt nem környékezte meg? Noszlopy nem volt babonás, mélyen megvetette a babonás embereket, most mégis szinte mágikus erőt tulajdonított a boszorkánynak. Mert akkor kezdődött minden, amikor ő mindenét eladta, és beköltözött albérletbe Piroskához, aki oly kedvesen fogadta. De a legesleghosszabb szimpátiának is van határa. Piroska egy idő után megunta Noszlopy éjszakai ébrenlétét, a délig történő alvását, a nagy rendetlenséget, amely a bűnös szobában fogadta délben, amikor már a hölgy eltávozott, de az izzadsága ott maradt, mintha szerteszórta volna. - No, keljen már föl, az istenit - dohogta olyan rendszeresen, mint a miatyánkot a pap. Egy idő után nem is vette komolyan. Hiába volt kimázolva, miközben alul rongyos volt a slafrokja, és a seprünyél sem hiányzott a déli órákban, mert ilyenkor takarított. - Ki volt ez a naccsága? - érdeklődött olykor, és a naccsága mindent megmagyarázott. — Öles pincsi — válaszolta hetykén Noszlopy, és a nő gondolt, amit gondolt, jót nemigen. Már jócskán este volt, amikor Szmimowal lementek a szuterénbe vacsorázni. Rangos helyre, rangosán vecsernyézni, mert Noszlopy ámult-bámult a sok csilingelő csengettyűn, mert egyáltalán nem volt ez egy alagsor mintájú étkezde, hanem úri hely kimondottan úriembereknek, noha, mint Szmirnov, az ősapjuk paraszt volt. No, de sebaj! Járt már Noszlopy rosszabb helyen is, mint ez a panzió, ahol csupa füstölt lazacot árulnak és a tányérok Kínából, Japánból vagy Taljánországból valók. A november azonban hazaüzte a kíváncsiskodókat és a sznobokat. Az étterem kongott az ürességtől.- És most mit csinál? Felállni nem tud? Felülni nem tud? Vagy túl radikális vagyok? Noszlopynak nem véletlenül jutott eszébe, hogy Szmirnov még túl fiatal. Valaha szerette a fiatal radikálisokat, de ahogy öregedett, egyre kevésbé. Túl hanyagul öltöztek (pedig lett volna miből felöltözniük rendesen), és túl dekadensek voltak ezek az új radikálisok. Szmirnovon is egy jó nyúlós fehér pulóver és egy sötétzöld nadrág lazította a fiatal férfit, semmi különös vagy extra. Már megszokta - vetette ellen Noszlopy. - Miért, te másképp csinálnád?
