Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Horror vacui (naplójegyzetek)
14 Tözsér Árpád Daewo belecsapódott a fiam Mitsubishijének a hátuljába, s ripityára törte, s még szerencse, hogy a kocsi üres volt. - Délelőtt viszont végre sikerült nekifognom a Szenei Molnár-drámámnak, elolvastam hozzá Josef Janáček Rudolf III. a jeho doba (III. Rudolf és kora) című könyvét. A készülő fejezet Filip Spinelli pápai nuncius jelentése a pápának arról, hogy prágában pestis dúl, Rudolf megőrült, s a város tele van sarlatánokkal, boszorkányokkal és titokzatos rózsakeresztes lovagokkal. - Szóval kicsit mintha egész nap Okkultiában jártam volna. Január 28. Örömmel fedeztem fői az Alföld 1998/1-es számában Angyalosi Gergely és Szirák Péter interjúját, amelyben a meginterjúvolt Angyalosit pontosan az a valami foglalkoztatja nagyon intenziven, amit én annak idején, a Matrjosa-baba szubjektuma című, Németh Zoltánnak adott interjúmban úgy fogalmaztam meg, hogy „ha a szubjektum fikció (Nietzsche), s olyan fikció, amelyet végső soron mi magunk alkotunk meg, olyan »én«, amely csak a világunk határaiként jelenvaló (Wittgenstein), akkor végtelenségig kereshetjük a »külső egzisztenciát« teremtő-észlelő »belső egzisztenciánkat« (önmagunkat, a szubjektumunkat) a fikcióinkban: mintha a Matrjosa-babában keresnénk: mindig csak egy újabb Matrjosa-szubjektumra utaló Matrjosa-babát találunk”. Angyalosi pedig azt mondja: „...a szilárd identitás, a szubsztanciális szubjektum formaszervező elvéről való lemondás az elméleti (filozófiai, ezen belül esztétikai, etikai), valamint pragmatikus, sőt politikai problémák tömkelegét szabadítja el. E problémákra vonatkozólag jószerivel csak kérdéseink lehetnek, válaszaink alig.” Angyalosi lelkemből beszél, és megerősít abban a meggyőződésemben, hogy ez a kérdés irodalomtudományunk alapkérdése. S a Kulcsár-Szabó-iskola ott vétett/vét a tudományos etika ellen, hogy megoldottnak vél egy kérdést (és továbblép), amely pedig tulajdonképpen meg sem oldható. - Milyen problémák tömkelegét szabadítja el e kérdés bennünk? A Matrjosában kifejtetteken túl például az élet(-működés) és a hit kérdését is. A szubjektum fikciója a tetthez, a cselekvéshez, az életműködéshez szükséges elengedhetetlenül. Anélkül tétlenségre, azaz halálra ítéljük magunkat. A tett ugyanis feltételezi az egyértelműséget, a koherens önidentitást, a hitet a tettünk eredményességében s a döntést: nem lehet valamit tenni is, meg nem is. A tettünk kimenetelét, eredményét viszont sohasem tudhatjuk előre, ehhez okvetlen az igazságérzékünk és hitünk szükségeltetik. Hitünk az eredményben, igazságérzékünk a társaink és módszereink megválasztásához. (Lásd még: Whitehead: a reálisan létező valóság egyenlő a működéssel.)
