Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Horror vacui (naplójegyzetek)
6 Tőzsér Árpád a darabnak, bemondják a szerző nevét és a mű címét. Nagy a csalódásom: Szepes Mária: Lázadó szerepek. Kíváncsi vagyok, a Lyukasóra tudósai megfejtették volna- e a rébuszt! (Apropó: Szepes Mária, a magyar misztikus, a „Messiások konstellációjának” kiötlője, decemberben betöltötte a kilencvennegyedik életévét. Ma ő a legidősebb magyar iró. Még Faludynál, sőt Fejtőnél is idősebb, isten éltesse!) Január 2. A sok lelki nyavalya után konkrét baj: vér a vécépapíron. Hajói emlékszem, éppen tíz évvel ezelőtt műtötték az „aranyeremet”. Akkor meglehetősen vidor verset írtam a műtétről: „Tegnap a műtőasztalon, félig még narkózisban, / állítólag így prófétáit a műtősöknek: / Jaj nektek, kik belenéztek az ánusomba, / Istennek eme iszonyú látcsövébe!” Semmi kedvem újból műtősöknek prófétálni. - Este a tévében az Anna Karenina cimű, még a szovjet érában készült orosz film megy, Tatjana Szamoljovovával a főszerepben. Valamikor, a Szállnak a darvak idején - 57-ben?, 58-ban?, 22-23 éves lehettem — nagyon tetszett a teltkarcsú Tatjana, kerekded idomaival, fátyolos-álmatag-barna szemével kicsit Dómján Editre hasonlított. A Karenina-film kb. tíz évvel később készült. Úgy vélem, Anna Kareninaként a még mindig formás Tatjana nem elég szertelen, nem elég romantikus. Az arcán Anna Karenina szenvedélye helyett Dómján Edit fáradt melankóliája honol. - Magáról a műről, Tolsztoj regényéről: sokáig azt hittem, Flaubert a Bovarynéban polgári környezetbe tette Anna Kareninát, aztán rájöttem, hogy csak fordítva történhetett: a Bovaryné húsz évvel megelőzte az orosz pandanját. Mért érezzük bizonyos szerzőket és müvüket idősebbeknek vagy fiatalabbaknak koruknál? Az irodalomtörténészeket és bennfenteseket leszámítva, ki gondolná, hogy Baudelaire csak négy évvel fiatalabb a mi Aranyunknál, s majdnem egyidős Petőfivel? A magyarázat: két irodalomtörténet létezik. Az egyiket a pozitivista irodalomtörténészek írják, a másik az olvasókban íródik. Ez utóbbi soha ki nem nyomtatódik, csak virtuálisan létezik, de benne a négy és félszáz éves Luis Gongora Y Argote fiatalabb, mint Gyurkovics Tibor. Január 3. Van, aki jószerivel még el sem kezdte az új esztendőt, s már be is fejezte. Meghalt Július Satinský, az ismert szlovák humorista. (S miben másban, mint végbélrákban. Futkos a hátamon a hideg.) Nagy darab, bajszos, joviális ember volt, színésznek is kitűnő. 1941-ben született, abban a Bratislavában, amely akkor még - 1941-ben, tehát még akkor is! - inkább Pozsony és Pressburg. Beszélt magyarul, s az utóbbi időben már a tévében is el merte árulni az ilyenfajta tudását. Nemrég nyilvánosan eljátszogatott a szlovák tévéközönség előtt a „bizony” szavunkkal, amelynek hangalakja szlovákul véletlenül „bölény”-t jelent. Azt bizonygatta, hogy Amerikát is a magyarok fedezték föl, s mikor hazajöttek, azt mesélték, hogyan irtották ki Amerikában az indiánokat és a bölényeket, szaporán bólogattak is hozzá: bizony, bizony. Az őket hallgató szlovák atyafiak meg azt hitték, hogy a „bizony” a bölény ne
