Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - SZEMLE - Vécsei Anna: Kortársunk, Mészöly (Az ablakmosó legújabb bemutatójáról)
SZEMLE 91 Kivered az ajtón, bejön az ablakon, olvashatjuk az Erdélyi János-félc magyar közmondások gyűjteményében a szemtelen, tolakodó emberre vonatkozó közmondást. A mi ablakmosónk is csak be- szemtelenkedi-tolakodja magát a lakásunkba, és reményünk sem lehet arra, hogy valami másként lesz, mint ahogy ő akarja. Kétség sem fér hozzá, ez az ablakmosó valóban mos. De nem csak az ablakot. Az agyakat is. Állít, és érvel. A munkájával, amit el kell, hogy végezzen, a céggel, amely kiadta neki a munkát, a renddel, a szokásokkal, a hatalommal. Hat az érzelmekre, hiszen, mint mondja, minket szeret a legjobban, minden kliense közül. Tüntet a jókedvével, a harsányságával, a lefegyverző mosolyával. Még precedenst is említ, hiszen tavaly is náluk járt. A kérdés nem is az ő kvalitásai, sokkal inkább a körül forog, hogy vajon Tomit miért sikerül ennyire könnyen meggyőznie? Miért mondja - szinte azonnal az ablakmosóval való beszélgetése után a feleségének, hogy mindennek vége, hogy hazugság volt minden eddigi, hogy megöregedett? Teljesen úgy beszél, mintha tudat alatt már korábban is kételkedett volna a saját maga teremtette paradicsom létjogosultságában. Hiszen minden, ami a boldogsághoz vezet, az ingatag, és a legjobb lenne a törékeny szépséget először a valóság megismerésével, egy jó kis erőltetett menettel a sáron át, megtámogatni, megacélozni, nehogy aztán önmagától semmivé váljon. Az ablakmosó furcsa, életen kívüli figurája, Mészöly burleszk-koncepció- jának részét képezte - még ha a bur- leszk-tragédia műfaji meghatározására saját bevallása szerint csak valamivel később talált is rá -, amit a rendező hűen folytatott azzal, hogy a karaktert női színésszel játszatta. Akifejezetten nőies, hosszú hajú, cicanadrágos, lágy mimikát és finom gesztusokat használó Tar Csilla (Anni) mind küllemében, mind játékában a nőiséget jeleníti meg. Éppen úgy, ahogy az atlétában feszítő, férfias mozgású, tépelődéseiből határozottan kitörő, energikusan játszó ifj. Havasi Péter (Tomi) az őt támogató férfiasságot. Kettejük konvencionális, szinte me- seszerü szerelemmodelljébe ékelődik be egy se férfi, se nő porondmester, aki látszólag diszkréten, szinte észrevétlenül dúlja fel a házasságukat és kavarja össze a viszonyokat. Tomi átállása, végleges meggyőzése és árulása a házmesterék belépésével csúcsosodik ki. Hősünk azonnal megérti, hogy az új irányba milyen út vezet. Groteszk logikával az új, „reális”, vagyis kevésbé illuzórikus világban való egymásra találásuk feltételét a házasságtörésben látja, amihez a szintén kiábrándult, álmodozni kész házmesterné, Nusi - Annika drusza-alteregója - azonnal és szívesen (bün-)társul. A mészölyi groteszk humor a színpadon is humorként jelenik meg, de az elrajzolt gesztusok, amilyen például a pár torz tánca a hotel irányába, ezúttal teljesen elmaradnak, és a drámai csend, a ki nem mondott, de már elhatározott tett okozta hallgatás és a valódi vágy csendje váltja föl őket. Rab Henrietta Nusija apró, madár- szerű mozdulataival folyton erre-arra kapkodja a fejét, figyel, és Tomihoz hasonlóan ő is nagyon hamar megérti, hogy
