Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - SZEMLE - Vécsei Anna: Kortársunk, Mészöly (Az ablakmosó legújabb bemutatójáról)
90 SZEMLE Kortársunk, Mészöly Az Ablakmosó legújabb bemutatójáról Esőre áll. Ez az első hideg napok egyike az idén. Fázósan, de azért lelkesen közelednek a nézők a zsámbéki hangár bejáratához. Odakint sötétedik, de a színpad - semmi emelvény, csak a balettszőnyeggel borított csupasz föld — már fényben áll. Még várnunk kell, elnézésüket kérjük, mondja Czajlik József, az ösztöndij program mentora, de már nem soká, kint a természet, bent a várakozás, és a drukk; vajon mit tesz velünk, mit kér tőlünk legújabb korunk ablakmosója? Egy kiscsaládi idill képei bontakoznak ki nemsokára a szemünk előtt. Tomi és a felesége, Annika, úgy éldegélnek kettecskén, mint a galambok, ők ketten egymásnak egy egész világegyetem. Vidáman incselkednek a meg nem vásárolt zsemléről, amit vagy egy nem létező kutya, vagy egy sosemvolt macska evett meg. Bizony, nem létezőről és madárláttáról sok szó esik a darabban és darabon kívül is. A Mészöly által megálmodott montázsolt plakát- függöny elmarad, a nézők rögtön a mindössze néhány jelzésszerű díszlet — egy heverő, egy ablakkeret és egy tévé - segítségével kialakított térrel találják szemközt magukat. A többi, a dédnagymama képe meg a tájkép mind csak illúzió, amikkel a szerelmespár módszeresen kitapétázta ezt a kis magánvilágot. Száz Pál Ablakmosója egy kissé eltér a mészölyi elgondolástól. Az 1960-as években még kápráztatóan csillogó ate- lierszíndarab-írás mára már vesztett egykori fényéből. A fiatal rendezőhallgató és dramaturgja, Forgách Miklós, jó érzékkel húzta meg, alakította kevésbé direktté azokat a részeket, amelyek a nézőkhöz való kiszólásokkal, önreferen- cialitásukkal, mostanra inkább untig ismert és zavaró rátétként hathattak volna ennél az egyébként is erősen metaforikus darabnál. Az alapelgondolás azért nem változik meg teljesen, a hatalom és a tőle elhatárolódni kész, de az igazi autonómiához gyenge kisemberek előbb a saját, majd valaki más színházát kezdik játszani. Az erre való direkt utalások azonban csak elterelnék a figyelmet - részint érdektelenségük, részint túlságosan domináns jellegük révén - a számunkra ennél jóval fontosabb kortárs olvasatról. Az idillbe, mondjuk igy - pedig egyszerűen kedves hétköznapiságnak is nevezhetnénk a babaváró kis család semmiségeit -, erőteljes, hangszínében és megjelenésében is elütő figura tör be. Az ablakmosó munkaruhája, baseballsapkája azonban valamiért nem elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza, ki ő, és miért érkezett ezen az egyébként oly nyugodalmas vasárnap reggelen (ha pedig nem magyarázza meg, akkor lehet, hogy feleslegesek is ezek a kellékek). Az idegen jelenléte fölött érzett értetlenség szinte azonnal felháborodásba csap át, mindamellett félelmet is kelt a lakókban. Tomi retteg a legjobban attól, hogy bármi megváltozzon; mégis ő lesz az, aki szinte rögtön, mintegy hipnotizáltan adja át magát a változás lázának.
