Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Kránicz Gábor: Saulfordulás (tanulmány Mészöly Miklós Saulus című regényéről)
80 Kránicz Gábor Görög Újszövetségben szintén ez a névváltozat van jelen, ami abból a szempontból válik igazán érdekessé, hogy az LXX az ószövetségi király nevét a héber szöveget követve Saulnak írja át. Az eltérő formák így akár úgy is felfoghatóak, mint amelyek nyilvánvalóvá teszik a két személy közötti tipológiai megfeleltethetőség lehetséges kereteit. Az Apostolok cselekedetei 9,4-ben Krisztus szájából a Saulus név vocativus alakja hangzik el,25 ami megegyezik az ószövetségi király nevével. Mé-szö- ly regényében Istefános megszólítása Jézus kijelentésének feleltethető meg („Saul, Saul, miért üldözöl engem?” ApCsel 9,4). Az ószövetségi Saul király és az újszövetségi Saulus azonosságát az Apostolok cselekedeteiben és Mészölynél is egyaránt utóbbi megszólítása leplezi le, mivel ebben az esetben a két név formailag azonossá válik. A regényben tehát a letört tamariszkuszág példázata és a név meg-szólítá- sa ugyanazt fejezi ki: az azonosság és azonosítás aktusát. Az ószövetségi Saul alakja árnyékként vetül Saulusra, aki éppen azáltal azonosul vele, hogy megpróbálja magát vele szemben igazolni. Az ószövetségi Saul konfliktusa a törvénnyel és az ennek képviselőjeként megjelenő Sámuel prófétával úgy is felfogható, mint Saulus hasonló természetű konfliktusának lehetséges típusa. Sámuel Saullal szemben azt a spirituális diktatórikus hatalmat képviseli, melyet Saulus számára közvetettebb módon A. (Annás) jelenít meg. A típussal szembeni önigazolás lehetséges kereteit Saulus a Törvényben találja meg. Saulusnak a Törvénnyel szembeni feltétlen engedelmessége ugyanis szintén értelmezhető ószövetségi árnyképe felől, akit Sámuel próféta a következőképpen fegyelmez meg, miután az megszegte a szent háború törvényét: „Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”(lSám 15, 22). Mészöly Saulusa úgy olvassa ezt a bibliai történetet, mintha a király cselekedetét nem a haszonszerzés, ahogy ezt az Ószövetség mutatja be, hanem a szeretet motiválta volna. Saulust szintén a szeretet motiválja, amikor meg akar bocsátani a vétkező Jojádának (43.), de a számára egyedüli normaként adott Törvény következtében képtelen szándékát igazolni. A keresztényeket üldöző Saulus éppen a törvény megtartása következtében lép arra az útra, amit árnyképe az engedetlensége által képvisel. Saulus számára a Törvény és Isten cselekvése azonos, melynek következtében a Törvény úgy jelenik meg, mint Isten akaratának kinyilatkoztatása. A Törvény ebben az értelmében - minden emberi szándéktól függetlenül és ennek ellenére - érvényt kell szerezzen önmagának. Isten és ember - aki ezáltal Isten céljait akarja szolgálni a földi végrehajtó hatalom részeként - büntető cselekvésének azonossági problémája kerül színre a regény két megkövezés-történetében. Istefánost a földi, míg a kultusz előírásait megszegő Jojádát a mennyei végrehajtó hatalom kövezi meg (ezt támasztja alá az utóbbi esemény szemtanújának, Kedmáhnak a beszámolója [46.], aki látja, amint egy kéz megmozdítja az első követ, amelyet - ahogy ezt a János evangéliumábó\ ismert történet is bemutatja [Jn 8,1-11 ] - az a személy kell
