Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Kránicz Gábor: Saulfordulás (tanulmány Mészöly Miklós Saulus című regényéről)
Saulfordulás 79- Csak azt, hogy egy király, egy Saul sem teheti meg... Ha parancsot kap az Égtől, hogy verje meg Amáleket, és ölje meg a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, csecsszopókat, ökröket, juhokat, tevéket, szamarakat19 - nem kegyelmezhet meg a prédának! Még egy király se... És Saul megkegyelmezett!2'1 Az Úr meg végzett vele. Azt hiszitek, nem hasogatta fülét a barmok bögése,21 akiket engedetlenségből életben hagyott? Azt hiszitek, el tudott bújni az üvöltésük elöl? A parancs sem öregszik Kóré (82.).”22 Saulus számára az ószövetségi Saul úgy jelenik meg, mint saját lehetséges típusa, aki az Amálek ellen vívott háború alkalmával a hérem törvényével szembehelyezkedve (5Móz 20,16 -18), mely az iszlámból ismert dzsihád ószövetségi párja, megkegyelmezett a préda egy részének, amit a törvény értelmében (5Móz 25,17-19) el kellett volna pusztítania. Ugyanezen a helyen említi Saulus az ószövetségi király halálának helyszínét, a Gilboa hegyét, ahol Saul azért nyerte el Istentől büntetését, mert megszegte az említett törvényt. Mészöly regényében Saulus úgy tekint az ószövetségi királyra, mint saját árnyképére, akivel azonban nem azonosulni akar, hanem igazolni magát vele szemben. A tipológiai megfeleltethetőség, amit egyaránt motivál a vallomástevő neve és származása (mindketten Benjámin törzséből származnak), nemcsak Saulusnak nyújt egy lehetséges értelmezési lehetőséget, hanem környezetének is. Saulus így egyszerre kényszerül igazolni magát önmagával és környezetével szemben. Amíg tehát a parabolisztikus látványelemekre alig történik értelmező utalás Saulus vallomásaiban, addig az ószövetségi típussal szembeni viszony kezdetektől fogva az értelmezés középpontjába kerül. Az ószövetségi király története további pontokon is érintkezik Sauluséval. Is- tefános és Saulus találkozása (84-89.), azt a szituációt másolja, amikor Dávid megkegyelmez az őt üldöző Saul királynak. A 1 Sámuel 26-ban Dávid Saul táborába lo- pózik és ott ahelyett, hogy megölné az alvó királyt, csak a fegyverét veszi el, hogy tudomást szerezzenek az ottlétéről. Mészöly regényében Istefános azért szólítja meg az őt üldöző Saulust, mert attól tart, hogy az lebucskázott a kút lépcsőjén. Saulus így emlékszik vissza Istefános mondatának benne keltett hatására: „A közvetlen hang egyszerre megütött. Vagy a szó inkább, amit használt? Gyermekkoromban hallottam utoljára, s most akaratlanul is lefegyverzett” (85.). Az Istefános által használt szó tehát lefegyverzőleg hat Saulusra, ahogy Dávid is csak Saul fegyverét vette el. Hasonló értelemben hozható összefüggésbe az anyajuhot kereső vak koldusról mondott történet az apja szamarai után járó Saulról szóló ószövetségi elbeszéléssel. Istefános a letört tamariszkuszág parabolájával a ti- pus értelmezését nyújtja Saulus számára. A letört tamariszkuszág úgy egyesül árnyékával, ahogy a keresztényeket üldöző Saulus is egyesül ószövetségi árnyképével. Ez az Istefános által Saulusnak mondott parabola üzenete, amit a fiatal törvénymagyarázó azzal tetéz be, hogy beszélgetőtársát Saulnak nevezi.23 Thomka Beáta szerint a Mészöly által használt névváltozat arra vezethető vissza, hogy az író a Károli-fordítást vette alapul, ahol a Saulus név szerepel.24 A
