Irodalmi Szemle, 2012

2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Kránicz Gábor: Saulfordulás (tanulmány Mészöly Miklós Saulus című regényéről)

78

Kránicz Gábor

döző Saul király ószövetségi típusa által ragadható meg. A példázattal szemben a tipológia nem a hétköznapi életből vett szituáció segítségével szemléltet egy elvont fogalmat, hanem kapcsolatot létesít a történelem különböző időszakaiban élő személyek, valamint lezajlott események között. A típus például egy adott személy előképe, másolata, formája, mintája, modellje, amin keresztül ez saját maga és környezete számára is értelmezhetővé válik.'4 Az Újszövetségben példaszerűen használt típusok és antitípusok azonban egymásnak csak bizonyos tekintetben feleltethetőek meg, mint ahogy Jézus is csak így értelmezhető Adám típusa felől.15 A típus ennek következtében mintegy behatárolja a példázat értelmezési lehetőségeinek kereteit. Az Apostolok cselekedeteit író Lukács leginkább abban volt érdekelt, hogy analógiát teremtsen az ószövetségi történetírással és ennek üdvtörténeti koncepciójával. Kitűnő lehetőségként kínálkozott tehát számára, hogy az Ószövetség üdvtörténeti célját, mely egyet jelentett a dávidi dinasztia helyreállításával, Pál alakján keresztül saját történeti koncepciójára alkalmazza. Lukácsnál azonban a Krisztust üldöző Saul nem csupán kegyelmet nyer, hanem az üldözött személy eszközévé válik.

Az ószövetségi Saul-tradícióról elmondható, hogy kevés olyan történetet tartalmaz, amelyeknek kifejezetten csak Saul lenne a középpontjában. A Dávidról és Saulról szóló elbeszélések centrumában már egyértelműen Dávid áll.16 Gerhard von Rád értelmezésében Saul úgy jelenik meg, mint akinek végzetévé vált, hogy Isten kiválasztott eszközéből az Úr által elhagyott ember legyen: „Arra volt hívatva, hogy Jahve történelemre irányuló akaratának sajátos eszköze legyen, mivel Jahve rajta keresztül akarta megvalósítani Izrael megmentésére vonatkozó tervét” (lSám 9,10).17 Saul történetének kidolgozottsága, mely folyamatosan nyomon követhetővé teszi a király Istentől való elhagyattatásának egyes stációit, éles ellentétben áll a deuteronomista történetíró által később más királyokra használt sematikus elbeszélésekkel.

Mészöly Miklós regényének több pontján is szóba kerül az ószövetségi király figurája. Első esetben az őrség szállásán lezajlott beszélgetésben, amikor Saulus szamáriai élményeiről beszél:

„Aztán le délre, a Gilboa hegy gerincén... egész odáig elláttam. Mint valami kapu visszafelé... Vagy mégse? Nincs visszafelé. A föld nem öregszik. A nap ugyanaz, az árnyékok, az utakon a kőmorzsalék, a marhacsapások, az állatok bőgése... Tudjátok, ki halt meg ott? Melyik nagy király?18 Kóré, ne nyeld le!- Saul.- Kicsoda, Résin?- Saul.- Mondd te is, Disán!- Saul.-És?- Nem tudom, mit akarsz, uram...