Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Kránicz Gábor: Saulfordulás (tanulmány Mészöly Miklós Saulus című regényéről)
KRANICZ GABOR Saulfordulás Mészöly Miklós Saulusa az újszövetségi példázatok és egy ószövetségi típus tükrében A kortárs magyar prózáról való tudományos gondolkodás egyik legmeghatározóbb problémája, hogy miként képes definiálni az irodalomtudósok által prózafordulatnak nevezett eseményt. Az említett terminus egy olyan forradalmi változást jelöl a magyar szépprózában, amely egyben korszakküszöbként is felfogható, és ennek megfelelően tette lehetővé az irodalomkritika számára, hogy a kortárs prózairodaimat a fordulat előtti és utáni szövegekre ossza fel. A prózafordulatról alkotott értelmezésekben különösen nagy hangsúlyt kap, hogy a magyar irodalmi hagyomány mely részétől fordulnak el a prózafordulat ma már kanonikusnak nevezett írói és mihez fordulnak ugyanekkor. A fordulat igazolására irányuló törekvést szolgálja a Szegedy-Maszák Mihály és Veres András szerkesztésében megjelent A magyar irodalom történeteiben a Mészöly-hagyomány és ennek különösen egy darabja, a Saulus, ami számunkra abból kifolyólag is érdekes, mert ez a szöveg Saul megtérésének leírásával önmagában is egy fordulatot beszél el. Thomka Beáta többek között abban látja a Saulus újdonságát, ahogy ez elfordul az 1960-as években uralkodóvá vált didaktikus, moralizáló, szociografikus regényparaboláktól, mint amilyen például Fejes Endre Rozsdatemetője, vagy Sánta Ferenc Ötödik pecsét című müve.1 Mészöly regénye az említett müvekkel szemben egy olyan irodalmi parabola, melyet már nem a tanulság megértése, „hanem a megértés folyamatára irányuló, hermeneutikai vonás”2 jellemez. Hasonló értelemben emeli ki - méghozzá a szöveg megjelenésekor uralkodó kortárs parabolaregényekkel szemben - a szöveg parabolisztikusságát Olasz Sándor is, de ugyanekkor arra is felhivja a figyelmet, hogy Mészöly parabolája teljes mértékben nélkülözi a dida- xist.3 Radnóti Sándor véleményének megfelelően ezért tényleg arra kell rámutatnunk, hogy a regényben maga az elbeszélőt körülvevő világ válik egy paraboliszti- kus motivumrendszerré,4 ami egyaránt megjelenik egy táj, egy épület, egy esemény, egy bírósági eset vagy egy álom leírásában. Ha figyelmesebben áttekintjük azonban azokat a parabolaregényeket, amelyektől Mészöly a Saulus írásakor elfordul, akkor láthatóvá válik, hogy a példaként felhozott szövegek nem alkotnak egy homogén korpuszt. Mindez a parabola műfajának értelmezésekor felmerülő bizonytalanságokból fakadhat. Mivel a Saulus az újszövetségi tradícióhoz kötődik, ezért a benne található parabolák is a bibliai példázat műfajához kapcsolhatóak, amelyen belül szintén különböző változatokat különíthetünk el, mint amilyen a szűk értelemben vett példázat, a parabola, a példáéi-
