Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Kránicz Gábor: Saulfordulás (tanulmány Mészöly Miklós Saulus című regényéről)
76 Kránicz Gábor beszélés és az allegória. Hasonló módon értelmezhetőek, de nem tartoznak a szű- kebb értelemben vett példázatokhoz Jézus egyéb képes beszédei, mint például „könnyebb a tevének a tü fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni” (Lk 18,25), valamint az olyan metaforikus fordulatok, mint „ti vagytok a föld sója”, vagy „ti vagytok a világ világossága”.5 Az újszövetségi példázat egy elvont gondolatot egy ismert kép segítségével világít meg. A példázat tehát egy képi és egy fogalmi síkra osztható fel, melyek között a megfeleltetés általában egy közös pontra vonatkozik (tertium comparationis), ami lehetővé teszi a műfaj megkülönböztetését egyik speciális esetétől, az allegóriától.6 A példázat klasszikus esete, amikor egy, a hétköznapi életből vett kép segítségével szemléltet egy elvont igazságot, mint amilyenek például Jézusnak az Isten országáról szóló elbeszélései. A példázat didaxisa itt abban jelenik meg, hogy a hallgató belássa a kép és az általa megvilágítani akart igazság közötti megfelelést. Leginkább ennek a kategóriának felelnek meg például az olyan regényparabolák, mint Fejes Endre Rozsdatemetője, vagy Bálint Tibor regénye, a Zokogó majom, melyek a címükben is szereplő metaforák segítségével írják le koruk társadalmát. Sánta Ferenc műve, Az ötödik pecsét, melynek centrumát a Gyurica Miklós által elmondott történet képezi, azonban a példázatokon belül egy másik műfaji kategóriába, a példaelbeszélések közé tartozik, ahol a didaxis célja, hogy a hallgató eldöntse a példázatban felkínáltak közül, melyik magatartási mintát kívánja követni (mint például a farizeus és a vámszedő története esetében Lk 18, 9-14-ben).7 Külön csoportot alkotnak a példázatokon belül a parabolák, amelyek szemben az egyszerű példázattal nem egy megszokott, hanem a hétköznapi élethez képest különleges esetet mondanak el, amellyel kapcsolatban a bevett értelmezési normák csődöt mondanak. A parabolában mindig van egy váratlan fordulat, ami vitahelyzetet provokál, mint például a tékozló fiú esetében, akit - a hallgatóság várakozásával szemben - visszafogad az apja (Lk 15,11 -32).8 Mészöly Saulusában ennek a kategóriának felel meg az anyajuh keresése közben megvakuló pásztor története, amely az elveszett juh (Lk 15,1-7) parabolájára vezethető vissza. A parabola didaxisa tehát arra irányul, hogy a hallgató képes legyen a történetben bekövetkező váratlan fordulatot megérteni, ami egyben azt is jelenti, hogy át tudja értékelni a saját értelmezői horizontját meghatározó normákat. Végül a példázatokon belül az utolsó kategóriát képviseli az allegória, melyben a példázat képi és fogalmi síkja között folyamatos megfelelés figyelhető meg, ahogy ezt a magvető példázatának magyarázata mutatja be. Jézus a következőképpen beszél e típusról: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülállóknak minden példázatokban9 adatik, hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsátassanak” (Mk 4,10-12). Az allegória tehát alapvetően arra szolgál, hogy kijelölje a „nominális” és a „figuratív” olvasót.10 Mindennek következtében csak a kiválasztottak érthetik meg e példázattípus értelmét. A parabolaregé
