Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák. -I.A szöveg, mint alibi 1. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophania)
Elsüllyedi magyar drámák 61 az ügyes, munkakcdwel megáldott dramaturg is teremthet egy lehetséges véget. És lehetséges véggel együtt egy lehetséges értelmezést/Igazságot. Tulajdonképpen családi drámát látunk, Káinban a lázadó kamaszt, a bűntudat elviselésének, a gyereknevelés vesződségeinek, a családi béke megteremtésének nehézségeit. Kain gonoszsága itt még csak szófogadatlanság, nemtörődömség, hedonizmus, akaratosság, hisztéria, anyja gyötrése pedig az adott, kiűzetés utáni viszonyok erős kritikája. Deus autoritása a tanár autoritása, hiszen egyáltalán nem azzal a méltóságteljes Istennel találkozunk, akiről eddig szó esett. Isten jelenlétében emberi, pontosabban tanári - bár ironikus - méltósággal lesz felruházva, aki ugyan felelősségre von, de nem a vallásos elképzeléseknek megfelelően. Ez a humor teszi igazán emberivé — s így a miénké is - a történetet. A szöveg praetextusai is comoediaként nevezik meg a müvet. (Itt fontos megemlíteni, hogy a korabeli műfajmegjelölés mindössze a tragoediát és a comoediát ismerte, így a comoedia csak részben azonosítható a mi komédia- vagy vígjátékfogalmunknál, mivel sokkal tágabb annál.) A népies színezet, az archaikus báj, az emberi humor Kárpáti Péter drámáira emlékeztetheti az olvasót. A földönjáró, emberekhez látogató Isten, Jézus — tágabban bármilyen, embertől magasabb entitás - motívuma bukkan elő például a Krisztus és Szent Péter földönjárásának népi legendáriumát felhasználó Tótferiben, módosultán pedig a Pitbull cselekedeteiben. A lefejezett szövegtest a darab színrevitelének esetében megmaradhat, ha az előadás zárlata nem igényli egyben a szöveg zárlatát is. Az eredeti fej hiányában azonban sokféle pótfejet illeszthetünk a csonka szövegtestre, az előadás igényeinek megfelelően. Az Argumentum Comoediae, ami a kor konvencióinak megfelelően (Summa) röviden közli a darab tartalmát, ezt írja a hiányzó fejről: „[Isten] Parancsoló, hogy előhí- náják Káint, ki értetlenül, Istennek, teremtőjének, felele, annak okáért Káint az öccsei- nek szolgájává tévé, és az emberi életnek és tisztnek rendit és grádicsát csináló, az szent igéjének hirdetését Ábelnek ajánló. Az községnek gondjaviselését Sethnek birtokában adá, legutolszor minden hív keresztyéneknek Isten az ő segítségét ajánlá. Évát vigasztalja...” Amennyiben az eredetihez ragaszkodunk, könnyen rekonstruálhatjuk a darab végét az előkép, Selnecker darabjának fordításával (persze ha szeretnénk megtartani az archaikus nyelvet, akkor a fordításnak is a 16. századi nyelvállapotot kellene tükröznie). Természetesen bármilyen más, megfelelő véget írhatunk a darabnak az értelmezés és/vagy az előadás igényeinek megfelelően. Nem beszélve arról, hogy ennek tükrében az egész darabot átdolgozhatjuk. És persze a szövegi hiány színpadi hiánynak is megfeleltethető. Értelmezés - Irónia és elváló utak A már említett Igazság létezésének - és megmutatásának - következménye a didakszis, mely mindig ideologikus, vagyis az Igazság pluralitását tagadja, vagy legalább-is a saját Igazságát érzi legitimnek. A szöveg lehetséges interpretációit ez nagyon le-szűkíti - de csak látszólag. A logocentrikus, szövegértelmezői inszcenálási módszereket proble- matizálja az irónia játékba vonása, hiszen az irónia a relativitás felé mozdítja el a le
