Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák. -I.A szöveg, mint alibi 1. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophania)
60 Száz Pál sőbbi kimenetele ismert az olvasó/néző számára, és ezzel természetesen Szegedi is számol. Az előtörténet markánsabban van jelen. Éva hosszú monológjával nyit a darab, melyben felidézi a bűnbeesést, sőt, magának a kígyónak a szavait. Éva bűntudata, a bűnbeesésre való visszautalás az egész darabon végigvonul. A majdani testvérgyilkosság motívuma kevésbé markáns. Bár Kain van feltüntetetve a család fekete bárányaként, Éva említi is néhányszor, hogy halállal fenyegeti Ábelt, és „játszik az kígyóval szüntelen”. Ez azonban kizárólag a testvérgyilkosság jövőben bekövetkező aktusára tett utalás - ami az „utótörténet” felidézésére elegendő, a pszichológiai motiváció szempontjából azonban nem elég erős. (Ábel és Kain egyáltalán nem kommunikál egymással, még a IV. felvonásbani közös jelenlétük alatt sem.) A darab cselekménye egyszerű: Éva, a már említett - pszichológiailag és retorikailag szépen felépített, ám terjengős-monológjából (1/1) felidéződik a bűnbeesés, Éva bűntudata, majd az aktuális családi probléma, az anyai aggodalom: Kain engedetlensége. Ádám érkezik (1/2), aki nemcsak megbékélt a kiűzetés utáni viszonyokkal, megbocsátott feleségének, de még vigasztalja is őt, sőt, kíméletből saját gondjaival sem terheli. A cselekményt magát csak Ádám dialógusvégi kijelentése indítja el: „...holnapi napon Istennek áldozatot teszek. Az juhok közül áldozatra való báránt választok, azon- közben mosogasd meg az mi fiainkat, hogy tiszták legyenek az ünnepnapra.” A darab cselekményét tulajdonképpen eme feladat teljesítésének folyamata, nehézségei, akadályai vezetik. A második felvonásban kialakul a konfliktushelyzet: Kain nem hajlandó „megmosódni” (II/l). Éva ezután Ábelt, a példás jófiút küldi, hogy szedjen fát a tűzre (II/2). A harmadik felvonásban Káint látjuk társaival mulatozni (III/l), majd előkerül Seth is, aki Ábel helyett - mivel az fél Káintól - felvállalja, hogy jobb belátásra téríti Káint (III/2-4), és végül sikerül is hazahívnia (III/5). Kain azonban nyakas marad, és tovább gyötri anyját (I1I/6). A feloldhatatlannak látszó konfliktusnak, az állandó vesző- désnek a deux ex machina, pontosabban maga a teofánia vet véget. Megérkezik Isten, azaz Deus három angyalával, aki, mint egy hitoktató, Ábeltől előbb a tízparancsolatot, majd a Hiszekegyet, Sethtől pedig a Miatyánkot kéri számon (IV/2). Kain, akit Deus magához kéret, hogy kikérdezze, mit tanult, elbújik a gaz közé. Seth végül előhozza Káint, aki természetesen nem tud jól felelni, összekeveri a Miatyánkot. Deus peniten- ciára szólítja fel Káint (IV/4). Itt megszakad a szöveg. A lefejezett szövegtest A szöveg befejezetlenségével, a vég hiányával egy akár egyszerűnek - hogy primitívet ne mondjunk - nevezhető szöveg nyitottá válik. Természetesen épp a vég hiányzik, a motívumok kulminációja, a sorsok eldőlése, az Igazság megnyilatkozása (melyet ráadásul Deus nemcsak képvisel, hanem meg is testesít) - a szöveg teljes mértékben megfelel a korai, protestáns, 16. századi didaktikus iskoladrámák kánonjának. A műfaj hagyományos, dramatikus hierarchiarendszerének csúcsa, a tulajdonképpeni logosz hiányzik esetünkben — a struktúraszerveződés centrumának hiánya megkérdőjelezi és romba dönti az eddig kiépült struktúrát. A szövegtest olyan, mint egy lefejezett ember hullája - hiányzik a feje. Ezzel a hiánnyal sok mindent lehet kezdeni, meg is lehet hagyni, de akár
