Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Szászi Zoltán: Zimankó és a Város Szive (regényrészlet)
SZÁSZI ZOLTÁN Zimankó és a Város Szíve* Ifjú Barnabás tükörmeséje- Van itt kérem kiszolgálás? - a bátortalan, de határozott kérdést Ifjú Barnabás, a reményteljes, korábban elhagyatottnak és szomorúan facérnak látszó, jelenleg egy nagyon kedves, fölöttébb csinos, hosszú, barna hajú és nem mellesleg okos hölgy szerelmét élvező, ám meglehetősen alacsony jövedelmű, bő fél tucat kötet megírása utáni állapotban leledző alanyi költő tette fel egy szecessziós girlandokkal díszített falú, puccos kisvárosi cukrászdában, egy hűvös januári péntek délután. Korábban csak elvétve járt ide, rendszerint unalmában egy-egy hosszúra sikeredett szerkesztőségi gyűlés sok meddő vitája után kárpótolni magát vagy egy jóféle Mikszáth szelettel, vagy az éppen divatba jött Nemzet Tortájával. Esetleg még olyankor, ha kedves, okos, bár olykor kissé makacs szíve választottját várta meg munka után, aki srégvizaví a szemközti intézményben volt alkalmazott, és kénytelen-kelletlen pénzkeresés céljából vagy nagy néha önmegvalósításként töltötte ott a napjait. Mivel Ifjú Barnabás semmilyen választ nem kapott a girlandos falú, szecesz- szióra hajazó cukrászda mélabúsan fájrontra váró, munkáját érezhetően utálkozva végző személyzetétől, kénytelen volt korábban elfoglalt, kényelmesnek mondható helyét és a vele egy asztalnál üldögélő, Mikszáth szeletének alapos tanulmányozásába elmerült, nagydarab és felettébb morcos barátját akit a széles Ipoly mentén Zimankónak ismert a nagyközönség - néhány pillanatra otthagyni. Otthagyta az asztalnál a szerkesztő urat, akinek éles tollhegyén sokszor fennakadt már nem egy képviselő, mindenféle gálád polgármester, meg magát a közért fáradozó úriembernek feltüntető gazfickó, mert elfogyott az asztalon a méregerős élénkítő ital, és kiszolgálásnak nem volt még jele sem. Feltápászkodott hát Ifjú Barnabás, hogy a hiányzó feketekávéból szerezzen még némi utánpótlást, és valamiféle ásványvizet is hozzon az asztalra, lenyomatni az édesnél kicsivel még édesebb, már majdnem édeskés Mikszáth szeleteket. Vízért ment, kényszerből, ha már egyszer nem lehet inni még egy fél spriccert sem, mert a sok ló - legkevesebb hetvenöt, ami már egy egész ménes - ott várta őket bezárva abba a vasdobozba, amit manapság autónak mondanak, és bizony szétszaladna, falnak menne, ha a gazdájuk, a morcos Zimankó, italosán csapna közéjük, Zimankó, aki induláskor mindig azt szokta mondatni: Hajde, indul a szekér hazafelé, arrafelé, hol a hajnalcsillag ragyog! Csak háromlépésnyire volt a vastag, hajlított üvegből és acélidomokból ösz- szeszerkesztett pultnak nevezett alkotmány. Benne díszes marcipánok, habos süteRészlet a szerzőnek a Madách-Posonium Kiadónál megjelenő regényéből. - A szerk.
