Irodalmi Szemle, 2012

2012/11 - KÍVÜL BENT - Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai II. (regényrészlet)

22 Duba Gyula gék szabadságra mentek, egyedül voltam a lakásban, s Eszter naponta feljárt hoz­zám. A díványon - az én díványomon!, mondta később nyomatékkai Virágné - sze­retkeztünk, majd egymás mellett feküdtünk. A kulcsot a külső ajtóban hagytam, szobám ajtaját behajtottam. Egyszer azonban nyílt a lakásajtó, bejött valaki az elő­szobába, egy árnyat láttam besurranni a konyhába. Némán ott maradt, majd néhány perc múlva halkan, láthatatlanul távozott. Ekkor értettem meg, hogy a kulcsomat ügyetlenül tettem a zárba, függőlegesen, nem vízszintesen elfordítva, és a titokza­tos látogató az ő kulcsával kinyomhatta a zárból, s bejöhetett; kulcsom a padlón feküdt. A szomszédasszony lehetett; Virágné megkérte őt, hogy nézzen be, míg ők elvannak, biztosan látott minket. Csak nevettünk a dolgon Eszterrel, a kaland íze őt is megérintette, nem törődtünk vele, szeretkeztünk. Semmit nem tartottam akkor lényegesnek, csak hogy Eszterrel vagyok... Miután a háziak hazajöttek, egy reggel, a hadnagy szolgálatban volt, a gye­rekek iskolában, bejött Zuzka asszony a szobámba, és számon kérőén elmondta, hogy a szomszédasszonya, akinek kulcsot adott, látott minket meztelenül a dívá­nyán. Az én díványomon..., hangsúlyozta. Közelről a szemembe nézett, felindultan és... igen, mintegy felkínálkozón, nézését annak vehettem, kihívóan, s mintha is­meretlen érzések, vonzó kalandok után vágyakozva, parázs tekintettel nézett, s nem vette le rólam a szemét. Majd azzal folytatta, hogy férje, Virág hadnagy szerint el kell mennem a lakásból! S én is Virág hadnagy izmos kezére és széles vállára gon­doltam, és habozás nélkül válaszoltam:- Jó... - mondtam beleegyezően -, elmegyek...! Zuzka asszony talán maga sem tudta, mit akar, az egyhangúság nyugtalan fé­nye ült a tekintetében, nem tudnám megmondani, volt-e valamilyen elgondolása, tudatos terve, hogy kikezd velem; mit akarhatott?! Játéknak gondolta, ami komoly dolog? Fogalmam sem volt, máig nem tudom! Később azt mondta, hogy ha nehéz­ségeket okoz a költözés, valameddig még maradhatok...! De én egyrészt a kocká­zatot éreztem, másrészt Eszter testi-lelki mivoltát magamban, s ez lehetetlenné tet­te, hogy egyezkedni próbáljak vagy magyarázkodni kezdjek. De azt is megéreztem, hogy megalázó helyzetbe kerültem, ruhátlanul láttak a szeretőmmel! A meztelen­ség szégyellni való, különösen idegen nő előtt, mit gondolhatnak rólam? Természe­tes szeméremérzetem támadt fel bennem, otthon nem találkoztam hasonló helyzet­tel, s hogy kikecmeregjek belőle, a sikertelen nagymenő azt mondta bennem: utá­nunk az özönvíz...! Szaporodtak a kudarcaim, tudatosan éltem meg őket, és nyomokat hagytak bennem. Igyekeztem túltenni magam rajta, ösztönösen nem fordítottam rá gondot. Ma azt mondhatnám: érdekes szociológiai helyzet, a sodródás állapota volt! Cél­talanság, s már-már akarattalanság, bizonyos jóhiszeműség jegyében: a dolgok maguktól jól alakulnak, csak ki kell várni, míg megtörténnek! S mindez önmagam elemien kíváncsi és buzgó megfigyelése mellett történt, valamiféle megalapozott önismeretre törekedtem!

Next

/
Thumbnails
Contents