Irodalmi Szemle, 2012

2012/11 - KÍVÜL BENT - Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai II. (regényrészlet)

Egy álfilozóľus vallomásai II.

21

nyelvtudásom hiányosságait, nem gond számukra tört beszédem, megértjük egymást. Nem sok vizet zavarok, számomra az albérlet szinte csak ágyrajárásomra szorítkozik. Reggel távozom, éjszaka térek haza; ebből mindjárt az első éjszakák egyikén furcsa élményem lett. Halkan óvatoskodom be a lakásba, arra is vigyáztam, hogy az ajtó lapos kulcsa ne csattanjon-kattanjon, amikor kinyitom a lakást, az előszobában nem gyújtok lámpát, szeretnék gyorsan eltűnni a szobámban. A helyzet némileg szokatlan, talán rendőri reflexek is közrejátszanak, egyszerre kinyílik halkan a hálószoba ajtaja, és pizsamában, borzasán, mintegy a friss ébredés álmos grimaszával arcán kinéz Virág hadnagy. Jól megnéz magának, nem szól, neheztelését sem jelzi, én is hallgatok, egy pillanatig nézzük egymást, majd visszahúzódik, és eltűnik. Bennem olyan érzés támadt, hogy jól megnézett, átható, bár nem gyanakvó tekintettel. S ez elég volt ahhoz, hogy olyan halkan vetkőzzem le, hallható mozdulatok és fények nélkül, mintha azt is sajnálnám, hogy egyáltalán lélegzem. Másnap sem szóltak, az eseménynek semmi következménye, továbbra is későn jártam haza, ám kezdtem bűntudatot érezni az életmódom miatt. Nehezen viseltem el, hogy a szomszéd szobában ott pihen és álmodik a törvény! Egyszer magam is álmodtam a helyzetemről. Bodor jókedvűen jövök haza, divatos táncdalt dúdolva, a szabad legényéletet élvezve, még a szokásos óvatoskodásról is megfeledkezve, amikor a hálószobájukból kilép Virág hadnagy, szolgálati öltözékben, vállszíj és deréköv, meg csizmák, és mellemnek pisztolyt szegezve letartóztat. Aztán valahová bekísér, autón visz egy ismeretlen helyre, amely ébredés után a belügyesek hivatalára emlékeztet, ahová hasonló módon vittek be néha. Őrizetbe vételem és kihallgatásom részleteivel álmom nem foglalkozott. Mégis nyomasztó érzésem maradt utána, reggel nehéz szívvel ébredtem.

Ma úgy vélem, hogy valamiféle megbánás vagy bűntudat fogott el akkor, majd az ebből következő tehetetlenségem! Úgy éreztem, hogy léha és felelőtlen életmódot folytatok. Harmincévesen, egészséges és munkaképes fiatalemberként napról napra kávéházban ücsörgők, hamis és önbecsapó vizsgálódással, meddő ál- filozofálással töltöm az időm, úgy vélem, az élet tanulmányozásával és a lét titkainak fürkészésével foglalkozom, s közben magamat is becsapom. Ahelyett, hogy becsületes, hasznos munka után néznék. Műszaki ismereteim birtokában akár autószerelő is lehetnék, sok pénzt kereshetnék. Ehelyett csellengek, ritkán csordogáló honoráriumokból tengetem az életemet, s ha elfogy a pénzem, a Grand öreg pincérei, Ambrus bácsi vagy Giziké néni kölcsönöz, hogy éhen ne haljak! S a legszégyellni valóbb, hogy nem tehetek semmit ez ellen, sodródom, és ez lesz a végzetem! Virág hadnagy akaratán kivül borús gondolatokat ébresztett bennem...

S közben szerelmes voltam. Eszterről nem sokat tudtam, csak azt, hogy asz- szony, akivel tökéletes testi és szellemi együttlétben lehetek. S állandóan éreztem, hogy ő is szeret. Viszonyunkat vágy és kielégülés, a közös érzések harmóniája jellemezte. Feleségül tudtam volna venni, s ő hozzám jött volna, de erről nem beszéltünk, elég volt, hogy együtt lehetünk! Vele és általa történt újabb szégyenem! Virá-