Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - „...OTTHON HAZÁTLAN” - GÁL SÁNDOR 75 ÉVES - Márkus Béla: „otthon hazátlan, örök csavargó" (esszé Gál Sándorról)
MÁRKUS BÉLA „otthon hazátlan, örök csavargó” Útelágazások a hetvenöt éves Géd Sándor pályáján „Az életből minduntalan ágazódnak le utak, melyeket nem jár be senki sem” - a kettő hiján félszáz önálló és egy hiján egy tucat egybegyüjtött kötetet maga mögött tudó Gál Sándor szerteágazó munkásságához illőnek mutatkozik ez az idézet, klasz- szikus regényünk hősnőjének morfondírozása. Futó fölvetése, a következmények latolgatása nélkül, hogy milyen lehetőségek adódtak számára, s mi lett volna, ha más utat választ, más útra kényszerül vagy kényszeríti magát. A hetvenöt éves Gál Sándor már alkotói pályája legelején választás elé állíthatta volna önmagát: költőként vagy prózaíróként lásson neki a Helikon megmászásának, túl azon, hogy hivatássá lett foglalkozása, az újságírás eleve a prózai műfajok vonzásában tartotta. Elhatározásában - a vagy helyett az is mellett dönteni, azaz nem mondani le a lírai műfajokról — az első szárnycsapások magabiztosságát és emelkedettségét nézve nincs semmi meglepő. Hiszen rögtön az első könyve, az Arc nélküli szobrok nyitó ciklusa s verse sem az indulás, hanem „a megérkezés him- nuszá”-t zengte. Kilábalt a szegénységből a nép fia? - a hangot ünnepélyessé tehette ennek tudata is, még inkább az otthonra találásé. A sorok majakovszkijos tördelésében megmutatkozó öntudat, amely láttatta az egyént fölröptető indulatokat s erőket is: „Jöttem századmagammal korokon keresztül paraszti vérben, csontban feloldva. Jöttem ösztönök áradásából felduzzadt hittel. [...] Hit-háborúkon, faj-háborúkon keresztül, nem tudom, hogy értem ide. Idegen voltam mindig e földön, kivert, jobbágy és cseléd, otthon hazátlan, örök csavargó, éjszakák rabja,
