Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - OLVASÓ - Keserű József: Az újraértett Krúdy (tanulmány)
Az újraértcll Krúdy 83 tán örökre eltűnnek a vadász szeme elöl, egy ezüstsóhajtásos tónál vadludak szálltak nagy messziségben, a vasúti töltés mellett futó országútról az volt gondolható, hogy rajta boldogtalan emberek mendegélnek a fák lassú szívverés módjára ingó árnyékaiban, olykor kis, fehér házak tűntek fel, mint heverő kutyák, egy falevélnyi ablak mögött mécses égett, tán most gyilkolnak meg valakit, vagy utolsókat hörög egy haldokló vén paraszt; utolért az eső, mint a bánat, és az elsötétedett éjszakából könnyeket vert a részvétlen ablakra; - vajon mit csinálnak azok, akiket szeretek? - gondoltam magamban fázósan, mintha soha többé nem hallhatnám kedves szájak kedves, tetszetős beszédét, és csak az útitárs szomorú szavai hangzanak fejem körül, mintha a halál a bibliát olvasná.” (Az útitárs) Már az első, reflektálatlan olvasás során is feltűnik a zsongító, már-már monoton prózaritmus. Mindezt az író elsősorban az egymáshoz lazán kapcsolódó mellérendelő mondatszerkesztéssel, a jelzős szerkezetek gyakoriságával (deres hajú, kedves szájak, szomorú szavai stb.), valamint a halmozással (szimpatikus, nyugodt, szomorú szemű stb.) éri el. Ezekhez társulnak még a szöveg stilizáltságát fokozó hasonlatok (utolért az eső, mint a bánat stb.) és metaforák (á fák megannyi szoknyás kísértetek, ezüstsóhajtásos tónál), s nem utolsósorban az archaizálás (válóit, messziségben). Krúdy írásmódja legalább kétféle hatást vált ki: egyfelől - a hangsúlyozott sti- lizáltságnak köszönhetően - előtérbe kerül a szöveg nyelvi jellege, azaz fokozottabban érzékeljük annak poétikai funkcióját.3 Másfelől pedig az előtérben zajló események mellett nagyobb szerepet kapnak a háttérben megbúvó, látszólag jelentéktelen mozzanatok. Utóbbi jelenséget szokás - Bori Imre nyomán - Krúdy-effektusnak nevezni. E kettős hatásmechanizmus ugyanabba az irányba mutat: meglazulnak a szöveg valóságvonatkozásai, és hangsúlyosabbá válik az irodalmiság ténye. Mindemellett szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a stilisztikai jellemzők számbavétele még korántsem meríti ki egy szöveg hatásmechanizmusainak teljes körét. A stilisztikai vonatkozások egy irodalmi műben mindig alárendelődnek a nar- ratológiai, illetve poétikai összefüggéseknek. Ezeket - a francia irodalomtudós, Gérard Genette nyomán - háromféle szempontból szokás vizsgálni. Narráció, clbeszélésmód, időviszonyok Krúdy prózájának egyik legzavarbaejtőbb tulajdonsága, hogy szokatlan módon ötvözi az irodalmi hagyomány által átörökített eljárásokat az elbeszélést modernizáló technikákkal. Ha például regényeinek narrátori pozícióit vesszük szemügyre, azzal szembesülünk, hogy csekély kivételtől eltekintve szinte mindenhol uralkodó az egyes szám harmadik személyü, mindentudó (omnipotens) elbeszélő jelenléte.4 Ebből pedig akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy ez a 19. századi prózára jellemző elbeszélői fonna Krúdynál sem válik alkalmassá a regény műfajának megújítására, illetve általában a jelentés nyitottabbá tételére. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Krúdy ugyanis szép számmal alkalmaz olyan eljárásokat, amelyek viszonylagosítják a mindentudó elbeszélőnek a szöveg jelentését egyértelmüsítő szólamát.
