Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - SZEMLE - Z. Németh István: ,,Ne hagyjak szót kimondatlanul” (Rácz Boglárka: Ahová meg nem érkezünk)
SZEMLE 71 ben nyugodt szívvel ereszthet gyökeret. Otthonra lelhet ott. - Valahogy úgy, ahogy ez az egyszerűségében szép kiadói, nyomdai kivitelezésű kötet remek otthona lett e melegséget, emberséget árasztó, letisztult hangú költeményeknek. (Nap Kiadó, Budapest, 2011) RÓZSÁSSY BARBARA „Ne hagyjak szót kimondatlanul” Rácz Boglárka Ahová meg nem érkezünk című verseskötetéről Rácz Boglárka első verseskötete Ébredések küszöbén címmel a pályakezdő költőket és írókat bemutató Start Könyvek 18. darabjaként jelent meg 2008-ban az ABART Kiadónál. A huszonkettedik életévét éppen csak betöltő leányka ekkor a budapesti Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola hallgatója volt, s verseit elsősorban a Szőrös Kő hasábjain olvashattuk. A bemutatkozó vékonyka kötet ötvenkét verse egy rokonszenves, önmagára és a világra rácsodálkozó, a „nagybetűs élet kapujában” álló fiatal lélek naplójegyzetei. A központozás nélküli, szabadon tördelt sorok hűvös esőként záporoznak az olvasó retinájára. Gyakori témája ezeknek a verseknek az érkezés és az indulás élménye, bolyongás a nagyváros utcáin, az évszakok váltakozása, a hóesés, az egyedüllét. Kicsit szomorkás film snittjeit látjuk, „átjajdulunk a reggeleken”, várunk valamire, ami nem érkezik meg, majd „dermedt pupillákkal / elnyúlunk a mozaikká zúzott / térben”. Ezekben a versekben gyakran hajnal van, vagy éppen tél, a nyár bizony ritka vendég. A versben megszólaló én a világot nézi, de valójában önmagára figyel („ne zavarjatok addig / míg be nem következik / a megérkezés // ne keressetek állomások / zajában / önmagamhoz vezet e hangtalan / /átkelés ”). Az ígéretes pályakezdésről tanúskodó, hibátlanul megírt, szűkszavú opusok hitelesen tudósítanak lelki rezdülésekről, útkeresésről, magányról, hitről, s nem utolsósorban a költő tehetségéről. A valódi „megérkezésről” azonban már a tavaly év végén napvilágot látott Ahová meg nem érkezünk című második versgyűjteménye tanúskodik. A feketefehér borító, a rajta látható úttestre letett, telepakolt bőrönd is sejtetni engedi, hogy a versek vezérfonala ismét az „utazás” lesz. A jelzett kötet méreteiben nem túl nagy, zsebkönyvnyi méretű, talán hogy (stílusosan) egy utazásra is magunkkal vihessük. A keményborítós, szemnek is kívánatos kiadvány kellemes meglepetéseket tartogat. A legszembetűnőbb a kötött forma megjelenése, ami a költő eddigi világát, világlátását is kissé átalakítja. Ha az előző könyvet hideg, apró szemű esőhöz hasonlítottam, amely kellemes borzongást kelt a felhevült bőrön, ez a második az óceánba merülés izgalma. Lát-szólag a régi témák köszöntenek vissza, de a hangmegütés komolyabb, a témák kibontása magabiztosabb, a költői eszköztár gyarapodott, a müvek egyike sem tűnik töredéknek vagy naplóbejegyzésnek.
