Irodalmi Szemle, 2011

2011/2 - SZEMLE - Kovács Győző: Az író élete és müve. Márkus Béla: Dobos László (recenzió)

Szemle

Az író élete és műve

Márkus Béla Dobos László című monográfiájáról

A nyolcvanéves Dobos Lászlót - hozzá méltó - monográfiával köszönti Márkus Béla. Kötete az író életművének foglalata. Mikrofilológiai módszerével meghatározó jegyeket sorakoztat fel.

„Márkus Béla bensőségesen ismeri a teljes Dobos-életművet és annak szakirodaimát. Emellett figyelemmel kíséri a modem irodalomelméletet is. Ez által friss szemléleti áramkörbe vonja Dobos László műveit” - írta a műről Görömbei András az Irodalmi Szemle 2010 októberi számában. Vagyis módszerével az irodalomtörténész megközelíti és elemzi a Dobos-életművet, miközben új távlatokat nyit hasonló feldolgozások számára. Alapos mikrofilológiai módszerrel és elemzőkészséggel felvértezve eljut az írói gondolat, a müvek létrejöttének geneziséig (kellő kölcsönhatással). A Hólepedő bemutatása kiválóan bizonyítja ezt.

Sajátos kölcsönhatásokról van szó, hiszen a kötet Dobos László életét és műveit szépirodalmi művein keresztül mutatja be. Szépirodalmi - ezt hangsúlyozzuk, hiszen nemrég Fonod Zoltán is Dobos László „szépprózai munkásságáról” írt nagyobb lélegzetű tanulmányt (Az eltűnt idő nyoméiban). Vagyis ezen keresztül kísérhetjük figyelemmel az író életét és közéleti tevékenységét.

Úgy látjuk, nem lett volna haszontalan, ha az Irodalmi Szemlét - tíz esztendőn át — szerkesztő Dobos László munkássága, törekvése, irodalomszervező kö- zéletisége nagyobb hangsúlyt kapott volna a kötetben. A szóban forgó tíz év (1958-1968) ugyanis erős lenyomatot hagyott az író gondolkozásában, élményanyagában (Messze voltak a csillagok; Földönfutók, s még tovább is lehetne vezetni a sort. Igaz, ekkor már a korábbi élményanyagok is felszínre törtek (a háború, a sorsüldözöttség, a megaláztatás stb. egyéni és kollektív élménye). Amikor az arculcsapások érték Dobos Lászlót: az írói szilenciummal a politikai közéletisé- get is súlyos sérelem érte pályáján, s ez az irodalmi „elágazásban”, a Hólepedőben nyilvánult meg (ti. a korábbi laza trilógiához képest).

Márkus Béla mindezt az idő egymásutánjában - egymásba kulcsolódó szépirodalmi alkotásokban mutatja be és vezeti le (a Messze voltak a csillagoktól - a Teremtő küzdelemig és az Évgyűrűk hátaiméiig). A közel és a távol, a múlt és a jelen, az „íróság” és a közéletiség, a nemzedékváltás, az egyéni és kollektív sorsok összefonódása, a kitömi akarás abból a világból, amelybe született. Az elszakadás és a maradni akarás, s e két