Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - Fűzi László: Elet, mű, utóélet (tanulmány Németh Lászlóról)
Elet, mü, utóélet 49 könyvében a számára lehetséges időpontig, 2001-ig Monostori Imre is foglalkozik vele, magam itt viszont csak erre szeretnék koncentrálni. Az utóélet történései mindezzel együtt kiszakíthatatlanok a korábbi folyamatok következményei közül, ugyanakkor illeszkednek ahhoz a folyamathoz is, amelyik a korábban elhallgatott, nem teljesen ismert vagy alig feltárt írói életművek megismerését eredményezte. Már ennek alapján is elmondható, hogy Németh életművének utóéletét politikai szempontok határozták meg, de ha mondjuk, az életmű kortárs befogadásának továbbélését vagy azt a közeget szemlélnénk, amelyikben ez az életmű létrejött, akkor is erre a következtetésre juthatnánk. Vállalva a leegyszerűsítéseket is, ki kell mondanom: Németh életművének politikai hangoltsága s a 20. század brutális politikai hangoltsága szorosan ösz- szetartozott, s ez az összetartozás nem csupán az életmű kortársi befogadását, hanem utóéletét is meghatározta. Ez, lévén, hogy Németh nem politikus, de nem is politikai gondolkodó volt, hanem olyan író és gondolkodó, aki a maga meghatározottsága és hajlama szerint politikai kérdéseket is érintett, erős leegyszerűsítésekhez vezetett és vezet ma is. De most nem erről szeretnék beszélni, hanem az életmű utóéletét meghatározó körülmények között az általánosítható vonások után a sajátosan a Németh-életmühöz kötődőket szeretném kiemelni. Érdekes módon itt is, mint szinte mindig és mindenütt, a politikához jutunk vissza, ezen belül pedig Németh-életmüvének a sajátos, leginkább a minőségszocialista kifejezéssel jellemezhető vonásához. Jeleztem, az utóélet kapcsán is vissza kell nyúlnunk az úgymond történelmi időkhöz, így én most 1957-ig fordulok vissza. Az, hogy Németh 1956 után visszahúzódhatott vidékre, leginkább az említett minőségszocialista vonásnak, s az ebből következő, a mások mellett az 1956. november 2-án, a Pártok és egység című írása kulcsmondatainak volt köszönhető: „Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolásának vágyában számba nem venni olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság valóságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt” stb. Szeretnék az előbbinél is pontosabban fogalmazni: valójában nem ezeknek a soroknak volt köszönhető, hogy a hosszas konszolidációs folyamatban Némethre hivatkoztak, hanem annak, hogy korábbi és 1956-ban írt írásaiból az említett sorokhoz kapcsolódó vonulatot emelte ki az új hatalmi berendezkedés. Ezt követően jól megfigyelhető lesz a kettősség, akkor, amikor a hatalomnak a bázisa kiszélesítésére lesz szüksége, Németh László irányába is figyel, akkor pedig, amikor a hatalom bezárkózik önmagába, s az erejét fitogtatja, Némethtől is elhatárolódik. Ez a ritmus a hatvanas és a hetvenes évek szembenállásában is megmutatkozik, Németh vonatkozásában is. A hatvanas évek légkörének formálásában kulcsszerep jutott Némethnek, a hetvenes évek első feléről viszont mindez nem mondható el, s nem csak Németh betegsége és visszahúzódása miatt nem. Az említett folyamat fi
