Irodalmi Szemle, 2011

2011/10 - OLVASÓ 2011/2012-2. - Németh Zoltán: A népi lírától a posztmodern költészetig (tanulmány Tőzsér Árpádról)

Az Irodalmi Szemle oktatási segédlete a 2011 /201 2-es tanévre 2.

OLVASÓ SZ

, 2011.

SZERKESZTI: BARCZI ZSÓFIA OKTOBER

NÉMETH ZOLTÁN

A népi lírától a posztmodern költészetig

Tőzsér Árpád poétikái

I. Bevezetés

Tőzsér Árpád kivételes alkotója a magyar költészetnek, életművében a 20. század második felének legtöbb lényeges irányzata, stílusformája, nyelvkezelési problémája kimutatható. A kortársaira és a kortárs poétikákra szüntelenül figyelő magatartást Tőzsér egyrészt a „szlovákiai magyar” irodalom 2. világháború utáni provincializmusa, sematizmusa ellenében alakította ki, másrészt saját költői programja szerves részeként kezelte. Ebbe a költői programba éppúgy beletartozik a szüntelen változás igénye, mint egyfajta kanonikus pozíció elfoglalásának lehetősége. Tőzsér nagyszerűen érez rá azokra a progresszív költői poétikákra, amelyekre építve, azokat átalakítva hozza létre saját, „egyéni” hangjait, megszólalásformáit. Erre a magatartásra maga a költő is reflektált Jalousionisták című versében: „Ha én azokra a bizonyos »hatvanas évekre« gondolok, / nagy, kopaszodó, szögletes homlokot látok, / a féltékenység zöld szeme vizslatja alóla / Prága, Varsó és Párizs költői iskoláit.”

Ez a szüntelen figyelés - amely Tőzsér esetében hangsúlyosan kánonkövető