Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - OLVASÓ 2011/2012-2. - Németh Zoltán: A népi lírától a posztmodern költészetig (tanulmány Tőzsér Árpádról)
82 Németh Zoltán magatartással párosult - tette lehetővé annak az esztétikai tapasztalatnak a megjelenítését, hogy az érték nem változatlan, időtlen, előre megtervezhető minőség. II. A Tözsér-poétika nyelvhasználatának változásai II. 1. Népies líraeszmcny A pályakezdő Tőzsér Árpád versein az ún. fényes szelek nemzedékének, Illyés Gyula népies stílusának és József Attila verseinek hatása érezhető leginkább. Úgy tud originális lírát létrehozni ezekből a hatásokból, hogy egyrészt a szülőföld egyediségével, másrészt az ott élő emberek sajátos mentalitásával, harmadrészt a tőzséri ontológiával szembesülhet az olvasó. Ez azt jelenti, hogy a népies líra kellékeit eloldja tárgyuktól, s filozófiai távlatokba emeli a szemlélődés, a reflexió és a meghökkentő metaforikus jelentésalkotás által. A Hazai napló című vers Tőzsér szükebb pátriájának, a történelmi Gömör vármegyében található Medvesaljának a falvairól és embereiről fest plasztikus képet. A költő olyan élőlényként kezeli a szülőföldet, amely a benne élő emberrel együtt változik, alakul, szinte egymáshoz nőttek, ebből következően a vers átalakítja az anyaföld hagyományosan metaforikus fogalmát, és kézzelfogható, szinte testi élménnyé alakítja: „Tajti, Óbást. Furcsa falunevek / adják a Medvesalja-képletet. / Gyermekkoromból ismert csontozat, / most rakok rá húst: friss kalandokat.” A Hazai naplói átszövi az erre a korszakra jellemző hetyke, petőfies magatartás is: „Padlásajtót festek. Mélyen alattam / hátraszegett fejjel négy hajadon. / Sorra nézem őket: hogyha esnék, / melyiket esném szívesen nyakon.” A Reggeltől estig című vers egyes részei már összetett létértelmezés tárgyaként szemlélik a tájat, s nemcsak a múlt értelmezése, hanem a poétikai feladat lehetősége felől is. Ilyen például a vers Útban alcímet viselő darabja: „Mint egy keresztrejtvény, olyan a táj. / Megfejtésként versem írom bele. / Vagy csak írnám? Olyan sok a szabály, / hogy nem tudom, megbírok-e vele?” Mindazonáltal az ebben az időben írott Tőzsér-versekre - főleg az első Tőzsér- kötet, a Mogorva csillag (1963) egyes darabjaira - nagyszerűen illik a költő mono- gráfúsának, Pécsi Györgyinek a megállapítása, miszerint „Idillikus, probléma nélküli a világkép, harmóniában él benne a költő és a világ, a versek csendes örömökről, szépségről, derűről, az »otthoniét« élményéről vallanak.”1 II. II. 2. Népies expresszionizmus A kritikai közmegegyezés és a kortársi olvasatok szerint Tőzsérnek ebből a kötetéből a Férfikor című rapszódia emelkedik ki. Az „Anyánk képén a / világ a ráma” metaforikusán azt a teljességet hivatott demonstrálni, amely a szülőföld és a világegyetem összhangját, az univerzális rendezőelv igényét képviseli. A lázas, kiáltásszerű vers az első kötet más darabjaival (Credo ut intelligam; Szemek; Fémek ideje stb.) tulajdonképpen már egy másik, a második Tőzsér-poétika kimagasló darabja. Az első korszak némiképp problémában világképét, tárgyiasabb nyelvhasználatát szintén a népiességből építkező, de a létkérdéseket drámai erővel problematizáló, evokatív erejű, az elé-
