Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - TÁRSADALOM, KULTÚRA - Alabán Ferenc: A hungarológia szintjei és perspektívái IV (tanulmány)
TÁRSADALOM, KULTÚRA SZ ALABÁN FERENC A hungarológia szintjei és perspektívái IV. Az interkulturalitás aspektusai Bár a globalizáció és a multikulturalizmus aktualizációjának következtében kitágult a világunk, a politikai határok is részben megszűntek, a nyelvi korlátok és a kultúrák közötti különbségek továbbra is megmaradtak. S az sem változott meg, hogy minden ember egy bizonyos kultúrához kötődik leginkább és viselkedését a saját kultúrája befolyásolja a legjobban, éppen ezért, ha különböző nyelvet beszélő emberek közötti információcserére kerül sor, interkulturális kommunikációról szokás beszélni.1 E széles távú - és egyben szimplifikáló — megközelítés után szűkíthető a kör a hungarológia és a magyar nyelv oktatásának problémájára, melynek szempontjából fontos feltárandó kérdés, hogy a magyar nyelv és kultúra mennyire tud bekapcsolódni a „kultúrák cserekereskedelmébe”, s mennyire tud részt vállalni az interkulturális kommunikációban. Mindez szükségszerűen kihat a hungarológia oktatási gyakorlatára és a kutatói koncepciók prioritására is. A magyar mint idegen nyelv oktatása a felvetett szempontokból előnyös helyzetben van, mivel több aspektus felhasználására törekedhet az interkulturalitáson belül. Megemlíthetők olyan területek, mint például az eltérő lingvakultúrájú emberek üzenetváltásai (társalgás, levelezés), a nemzetközi információcsere gyakorlata (fordítás, tolmácsolás), a nyelvoktatási aspektusok kérdésköre (nyelvi országismeret), a kultúrák diak- rón párbeszéde (komparatisztikai szempontok), vagy éppen a különböző kurzusok megvalósítása (nyelvi világkép kialakítása, nyelvkultúra, specifikus frazeológia). A magyar nyelvtudomány adóssága, hogy az interkulturális kommunikáció részletes komparatív leírására eddig nem fordított megfelelő figyelmet, s e szempontok sem kerülhettek át a magyar idegen nyelvként való oktatási gyakorlatába, melynek szempontjai annak tantárgypedagógiai bevezetésében pontosan meghatározhatók lennének. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy amikor a magyar mint idegen nyelv oktatása van napirenden, a diákoknak nemcsak nyelvet, hanem megfelelő nyelvkultúrát kellene elsajátítaniuk, amit a jelenlegi oktatási stratégia nem vesz eléggé figyelembe. Az interkulturális kommunikáció egyik meghatározó alapelve a „másságra” való épülés, ezért a sztereotípiákkal ellentétben az egyik nyelvkultúra nem lehet