Irodalmi Szemle, 2011

2011/10 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig (tanulmány)

Az x irónemzedcktöl az alfa olvasógencrációig

55

lényét ugyanebben az időben. Bár nem a Pósa Lajosokig mentünk vissza (Móricz üde kivétel), de a szocreál években gyerekirodalmat művelő költőnemzedék hát- sóbb soraiból többen megkapaszkodtak azokban az alkalmi (elpusztíthatatlan) antológiákban - ellentmondva a valamivel korszerűbb szemléletű tanterveknek amelyek alkalmazott irodalomként ma is ellepik és meghatározzák a kiiktathatatlan társadalmi ünnepek eseményeit. Emellett Halász Juditék, Sebő Ferencék, Kalákáék és Szélkiáltóék stb. viszont a nagy generációk mellett egy olyan költőnemzedéket is felröppentettek, akik közül nem kevesen sajnos csak egy-két kötetes gyermekköltők maradtak, de abba aztán beleadtak apait-anyait, mármint amíg volt otthon erre gyermekinspirációjuk. A baj az, hogy azóta kimaradtak a folytatásból. Pinczé- si Judit, Kiss Anna, Veress Miklós, Ágh István, Bella István stb. ugyanúgy - bár nem ugyanolyan - hiányai a mai könyvkiadásnak (újranyomásnak), mint a Weöres Sándor mellé annak idején kinevezett „gyermekköltők” lettek. Pedig a hiány minősége fényévekben mérhető.

A jó konzervativizmus néhány, közelmúltból említendő és elgondolkodtató epikus példával is szolgál. Megörvendeztetheti az én у lelkemet Komjáthy István Betyárvilág című friss kötete, mely egy jelentős életmű forgácsaiban is talált még kiadásra érdemest. Vagy ilyen kuriózum lehet a szakmában Jung Károly északbácskai mondákat és legendákat válogató múltidézése a sámánoktól a Mátyás-mondákig, bár kétségeim is támadnak közben, hogy az alfák „rácuppannak-e” az ő hitelesen száraz nyelvközlésére. Nem mellékes viszont olyan igények kielégítésének ritka kísérlete, amely kötet mégis szomorúsággal tölt el: hát mi mindig csak évfordulókban mérjük az értékeinket? Kindelmann György alig ismert írói nevét azért említem meg, mert a Magyarország rózsája (Szent Erzsébet) olyan legendárium felélesztésére vállalkozott, melyet mi nemcsak a magunk, hanem Európa jobb emlékezetére is rábíztunk. Jobban is emlékeznek rá nálunk, Európában! Erről pedig mindjárt felvetődik egy félénk kérdés: hová lett az újabb történelmi regény a mai gyerekek könyvespolcáról (MP-világából)?

Csapongás-e, ha líra és epika közt ide-oda turkálunk a kirakatban? Hiszen a líra gyorsabb és látványosabb mintakövető. Van egy kimeríthetetlen leleményü nyelvi hátországa, Tamkó Sirató óta elképesztő utat járt be, amíg eljutott a közelmúlt két olyan csúcsteljesítményéhez, mint Tóth Krisztina - Szabó T. Annamária - Varró Dániel Kerge ABC-je, továbbá Lackfi János és Vörös István paródiakötete, az Apám kakasa. A Kerge ABC esélyesebb a látványos sikerre a gyerekek között: darabjai rövidek, ismételhetők, miközben semmi előzetes tudáshoz nem kötődnek a fantázián kívül. Minden jó szándékú, akár „előképzetlen” olvasó is jókedvű lesz tőle. Friss irodalom. A paródia időigényesebb műfaj, türelmes estéken - állítólag ilyenkor van esély az olvasóvá válásra - szelektív olvasmány lehet belőle. Eredeti a szerkezete, mert egyszerre kínálja a klasszikust és a fricskát.

Én Tamkóhoz sorolok az előbbi költők mellett olyan nyelveléseket, mint amilyenekre Fini Petra gyötri az agyunkat (ez, ugye, képzavar), de éppen attól hű és