Irodalmi Szemle, 2011

2011/10 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig (tanulmány)

56 Kovács Lajos szemtelen tanítvány ebben a költőiskolában, hogy semmit sem rühell megtartani a legbumfordibb ötletekből sem. Ezért lett köteteim a Gréta garbója, és ezért mulat­tat bennünket az okoskodás: ha van szeptember, akkor lenni kell szeptasszonynak, továbbá ujj szülöttnek, koszméhnek, Leander-völgyi ősembernek, és természetes módon kerül szóba, hogy aki főzeléket főz, az süteléket süt... Intelligens óvodásai még mindenevők, mindenhallók és mindenlátók. Sebaj, ha néha kicsit másképp. Et­től nem lesznek „Értelmiségi fogyatékosok”! Anyukáik valószínűleg Tamkón és a svéd verseken nőttek fel. Ez talán egy lehetséges út maradt az alfák felé... Mostanában nekem Lackfíról Varró Dániel - és fordítva - gyakran jut eszem­be. Egy időben úgy volt, hogy Varró a tao. Megírta a Maszathegy kalandtalan ka­landját, és teljesen belefeledkeztünk a magunk x-y műveltségébe. Milyen remek stí- lus-Pszichék - Weöres bizony halhatatlan! - azok a Zrínyik, Balassik, meg az ösz- szes magyar klasszikusok, akiket Varró átiratai új életre keltenek - nekünk}. Azóta sem tudom eldönteni, kinek mesétlenedett el a verstöltelékkel rakott próza? Meny­nyivel íztelenebb alfáékmk, ha nem mondja meg nekik senki, hogy most Balassi- strófát olvasok átiratban! Nekünk tetszik! Jobban, mint a mesétlenítés. De az olva­sói élmény mesétlenül és átiratostul nem maradt-e az x-y olvasók magánügye? De látom: többen is errefelé keresik az utat. Ilyen könyvem volt a közel­múltban Szijj Ferenc Zöldség Anna és a beszélő póniló könyve (előtte még Szu- romberek királyfi egészen mesésen, sőt klasszikusan viselkedett). És történetlenített történet Darvasi László Trapiti regényfolyama is, bár az ő színes meseszövetében ez nem olyan feltűnő. Talán a kortárs felnőtt irodalom felé vezető úton járunk? Vagy vége a mesének végérvényesen? Meghökkenve olvastam egy szülői tiltakozást az interneten: beleolvasott - nem kedvelem a beleolvasókat, az nem olvasás, csak be- lezés - Boldizsár Ildikó Tündérkönyvébe, és kikérte magának (tehát visszaadta a könyvkereskedőnek). A neten pedig leírta a véleményét. Őt is a tiszta mese hiánya ingerelte fel. Pedig nekünk tetszett, díjaztuk is az év könyvei között. Kinek van itt igaza? És ki az x-y, és ki közelít alfáékhoz? Elgondolkodom: hiszen éppen hogy a kaland, a sztori sebessége, a krimina­lisztikai fordulatosság, a thrilleres könyörtelenség meg a határtalan fantasztikum a módi; vagyis hogy éppen ettől próbáljuk időnként megvédeni alfáékdil Tessék itt kortársírónak lenni! Még mindig itt tartok: a líráé-e a győzelem! Például a fanyar, nyaktekercseit, merészen játékos versé? Z. Németh István húsz éve fut neki már sokadszor, hogy összeálljon az az egy, egyszer egy kötetnyi hibátlanul érzelmes irónia. Valamit min­dig eldobál belőle, miközben hozzáír, hogy sűrűbb legyen körülötte a levegő. De ilyen egyéni út nem sok akad. Közben pedig valahonnan hirtelen hazamegy Zámolyba Csoóri Sándor, és visszarajzolja magát a gyerekkorába, a gyerekkorát meg mai önmagába. Gyermek­versek volnának a Hova megy a hegy? zuhatagai? Éppen olyanok. Éppen maiak! Akkor most ki honnan jön, hova megy?

Next

/
Thumbnails
Contents