Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig (tanulmány)
56 Kovács Lajos szemtelen tanítvány ebben a költőiskolában, hogy semmit sem rühell megtartani a legbumfordibb ötletekből sem. Ezért lett köteteim a Gréta garbója, és ezért mulattat bennünket az okoskodás: ha van szeptember, akkor lenni kell szeptasszonynak, továbbá ujj szülöttnek, koszméhnek, Leander-völgyi ősembernek, és természetes módon kerül szóba, hogy aki főzeléket főz, az süteléket süt... Intelligens óvodásai még mindenevők, mindenhallók és mindenlátók. Sebaj, ha néha kicsit másképp. Ettől nem lesznek „Értelmiségi fogyatékosok”! Anyukáik valószínűleg Tamkón és a svéd verseken nőttek fel. Ez talán egy lehetséges út maradt az alfák felé... Mostanában nekem Lackfíról Varró Dániel - és fordítva - gyakran jut eszembe. Egy időben úgy volt, hogy Varró a tao. Megírta a Maszathegy kalandtalan kalandját, és teljesen belefeledkeztünk a magunk x-y műveltségébe. Milyen remek stí- lus-Pszichék - Weöres bizony halhatatlan! - azok a Zrínyik, Balassik, meg az ösz- szes magyar klasszikusok, akiket Varró átiratai új életre keltenek - nekünk}. Azóta sem tudom eldönteni, kinek mesétlenedett el a verstöltelékkel rakott próza? Menynyivel íztelenebb alfáékmk, ha nem mondja meg nekik senki, hogy most Balassi- strófát olvasok átiratban! Nekünk tetszik! Jobban, mint a mesétlenítés. De az olvasói élmény mesétlenül és átiratostul nem maradt-e az x-y olvasók magánügye? De látom: többen is errefelé keresik az utat. Ilyen könyvem volt a közelmúltban Szijj Ferenc Zöldség Anna és a beszélő póniló könyve (előtte még Szu- romberek királyfi egészen mesésen, sőt klasszikusan viselkedett). És történetlenített történet Darvasi László Trapiti regényfolyama is, bár az ő színes meseszövetében ez nem olyan feltűnő. Talán a kortárs felnőtt irodalom felé vezető úton járunk? Vagy vége a mesének végérvényesen? Meghökkenve olvastam egy szülői tiltakozást az interneten: beleolvasott - nem kedvelem a beleolvasókat, az nem olvasás, csak be- lezés - Boldizsár Ildikó Tündérkönyvébe, és kikérte magának (tehát visszaadta a könyvkereskedőnek). A neten pedig leírta a véleményét. Őt is a tiszta mese hiánya ingerelte fel. Pedig nekünk tetszett, díjaztuk is az év könyvei között. Kinek van itt igaza? És ki az x-y, és ki közelít alfáékhoz? Elgondolkodom: hiszen éppen hogy a kaland, a sztori sebessége, a kriminalisztikai fordulatosság, a thrilleres könyörtelenség meg a határtalan fantasztikum a módi; vagyis hogy éppen ettől próbáljuk időnként megvédeni alfáékdil Tessék itt kortársírónak lenni! Még mindig itt tartok: a líráé-e a győzelem! Például a fanyar, nyaktekercseit, merészen játékos versé? Z. Németh István húsz éve fut neki már sokadszor, hogy összeálljon az az egy, egyszer egy kötetnyi hibátlanul érzelmes irónia. Valamit mindig eldobál belőle, miközben hozzáír, hogy sűrűbb legyen körülötte a levegő. De ilyen egyéni út nem sok akad. Közben pedig valahonnan hirtelen hazamegy Zámolyba Csoóri Sándor, és visszarajzolja magát a gyerekkorába, a gyerekkorát meg mai önmagába. Gyermekversek volnának a Hova megy a hegy? zuhatagai? Éppen olyanok. Éppen maiak! Akkor most ki honnan jön, hova megy?
