Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig (tanulmány)
KOVÁCS LAJOS Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig Rohamos nemzedékváltás - kullogó gyermekirodalom? Gyermekpszichológus ismerősei kire ijesztettek rá már azzal, hogy x, y, z meg alfa nemzedék? Megijedtek-e? Ha nem, miért nem? Vagy legalább azon elgondolkodtunk-e már, hogy talán másképp kellene írni ezeknek a nemzedékeknek? Vagy a gyerekkel másképp kellene olvasni! Ha olvastatjuk őket, elhisszük-e nekik, hogy olvasnak? És ha olvasnak velük, akkor velünk olvasnak-e a gyerekek? Kinek szól? Kiről szól gyermekirodalmunk? Arról, hogy kinek, a tudás - úgy tűnik - elsősorban az olvasáskutatóké. A kiről bonyolultabb kérdés. És nem azért, mert szokványosán ún. „életkori sajátosságok” szerint osztogatjuk fel az olvasó nemzedékeket. Nem is azért, mert kidobjuk az ablakon a gyanúsan nem szépirodalmat. És azért sem, mert jól elkülönülő lírán és epikán osztozkodunk. Kutatóként SWOT-elemzésbe kezdenék az erősségekről, gyengeségekről, lehetőségekről és akadályokról, de nem vagyok kutató, ennyi idő alatt ezt is csak vázlatosan tehetném. És névsorolvasásra sem vállalkozhatok, bár példálózni muszáj leszek:! Egyes (sommás) nézetek szerint az írónemzedékek zömmel x-ek és y-ok (mint - ugyancsak sommásan - a szülők, pedagógusok, könyvtárosok is), s bár tagadják, Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, illetve Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes s a svéd gyerekversek a mércék (mércéink). Igazolást nehéz produkálni, mert például a Nagy Könyv verseny ennél is távolabbi metszetben jelölte ki az epikához kötődő tetszés indexünk koordinátáinak találkozási pontját, azt pedig mindenki tudja (hallgatunk is róla rendesen), hogy egy konzervatív, nehézkes iskolarendszer és lázadó diáksága egymás foglyává vált ebben a megmérettetésben. Pszichológus ismerőseim szerint ugyanakkor a legfiatalabb olvasó-hallgató nemzedékeink valahol a könyvespolc árnyékában születtek ugyan, de semmi közük a 20. század x-y nemzedékeinek könyvtárához sem érzelmileg, sem technikailag. Számukra a szüleik generációja jelenti a kimúlt 20. századot, akik egyébként ugyancsak nem azonos mércével mérnek, ám a kínálat többnyire a fentebb említett szentháromságokra szükül, verskedvelésben esetleg a megzenésített versek költőire - magyarán a legnagyobbak holdudvarára szélesedik, illetve korlátozódik. A mai kisgyermekes szülők jórészt még rajtuk szocializálódtak - vagy már ők sem olvastak. Ez a kínálat az x és у generációs ízlés határain belül. De hiszen tudtuk mindig is, hogy az olvasmányt az előző nemzedékek hagyományozzák az utóbbiakra - egyéni válogatásban, de visszatekingetve a „tuti” kánonokig. Hol van már belőle
