Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Szalay Zoltán: Zátonyok árnyai (Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők)
Szemle Zátonyok árnyai Bodor Adám Az utolsó szénégetők című kötetéről Egy életmű gazdagságára utal, ha a szerző többtucatnyi remek kisprózája évtizedeken keresztül heverhet poros szerkesztőségi archívumokban, könyvtárak homályos zugaiban, illetve szerkesztők emlékezetének a mélyén, félig-meddig elfeledve. Kivált, ha egy olyan sokat emlegetett szerzőről van szó, mint amilyen Bodor Adám. Sokat emlegetett, valamelyest mintha mégis „ködlovagja” lenne a mai magyar irodalomnak: bár a Sinistra körzet és Az érsek látogatása jelentőségét senki nem vonja kétségbe, Bodor Ádámot kevésbé gyakran szokták a magyar próza megújítói között emlegetni, mint más kortársait. Talán „rejtőzködő” természetének tudható be mindez, ahogy az is, hogy a most megjelent kötetének tárcái majd harminc évig „rejtőzködhettek”, míg újra fel nem fedezték és kötetbe nem rendezték őket. A Magvető gondozásában, Az utolsó szénégetők címmel megjelent kötet szövegei a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, valamikor a Milyen is egy hágó? és a Zangezur hegység című novel láskötetek megjelenésének idején keletkeztek, az Utunk című kolozsvári folyóiratban, a Helikon elődjében jelentek meg, és, mint a fülszöveg beszámol róla, 2006-ig senki nem foglalkozott velük („lappangtak”, ahogy Báthori Csaba fogalmaz az ÉS- ben), ekkor kezdte őket újra közölni előbb a Székelyföld, a 2000, majd az Élet és Irodalom. Az ÉS hasábjain éveken keresztül követhettük a prózai ínyencfalatokat a ret- rospekt címre keresztelt rovatban: egyes darabokban valóban felfedezni valamiféle nosztalgikus ábrándokra ürügyet szolgáltató hangulatokat, korántsem azonban a- zok elavultsága folytán. (Aki csak utólag bukkant rá Báthori Csaba szövegére, a- mely 2007. június 1-jén jelent meg az ÉS- ben, bevezetvén a Bodor Ádám-tárcasoro- zatot, mint e sorok írója is, értetlenül állhatott a kéthetente napvilágot látó, dátummal ellátott cikkek előtt. Az ÉS-beli sorozat 2010 februárjában ért véget, s az utolsó szöveg alatt olvashatunk egy rövid felvilágosítást a tárcák eredetéről — mindenesetre ezeknek az írásoknak a sorsa is hamisítatlanul Bodor Adám-i történet.) Néhány szóban talán érdemes kitérni rá, hogy az ÉS-bcn közölt sorozat szövegei nem teljesen egyeznek meg a kötetben megjelentekkel. Van, ami a kötetből kimaradt CRövid áttekintés', A déli rakpart', A rozso- máikok; A tűznek égnie keik, Egy konyha', A szeretet hatalma', Egy szemtanú', A becser- készés örömei; Egy üdítőital forrásvidéke; Beszélgetés a rovarokról; Szülővárosok; Idegenben; A jereváni állatkertben; Rövid belepillantás), van, amit a lapban nem közöltek újra, a kötetben azonban benne van (pontosabban: nem az ÉS-ben közölték őket újra: A Monbijou utca; A télapó felesége és A mesterség arca a 2000 című folyóiratban láttak napvilágot), s vannak szövegek, amelyekre alig ismerni rá (az
