Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros László: Öregedni jó (aforizmák)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ • • Öregedni jó* Öregedni jó, hisz ez azt jelenti, hogy nem haltunk meg fiatalon. Vigasz öregeknek: mindig az alkony a nap legszínesebb időszaka. A vén ember gyönyöre már csak a megkönnyebbülés. A vén zsindelyt már egy könnyű szél is elviszi. A szegény ember kandallója a mécses. A halált nem győzhetjük le, de ha tisztességesen harcoltunk, akkor a megadás feltételeiről talán tárgyalhatunk vele. Gerontologika: öregszem, tehát (még) vagyok. Minden hullám új, csak a tenger a régi. A lélek időigényes dolog: akinek nincs ideje, nincs lelke se. Mindenki a saját életének a kapitánya: utolsóként kell elhagynia a süllyedő hajót. Ne higgyünk feltétlenül az olyanoknak, akik más istenben hisznek. Aki nem elég bölcs az élethez, az nem elég bölcs a halálhoz sem. A jó életrajz egyúttal már jó nekrológ is. Sírfelirat a szélbe: volt, nincs, lesz. Sokan vénségükre is csak a szeszélyes viselkedést merik megengedni maguknak, de a rendhagyó gondolkodást már nem. Aki nem érti meg mások halálát, nem érti meg a magáét se. Az életet is csak úgy lehet megkönnyíteni, hogy kidobálunk belőle mindent, ami felesleges. Egy öreg emberre már sok mindenki visszanéz a tükörből. Isten igazságos: a jót és a rosszat egyformán megbünteti. Egy íróember végrendelete: hamvasszatok el, hamvaimat szórjátok a szélbe, s ha találkozni akartok velem - olvassátok a müveimet. Az öreg ember már hiába költözik új lakásba, új házba, az élete csak a régi marad. A kicsorbult bögréből, a megkopott pohárból már az emlékeket is isszuk, nemcsak az italt. A szépérzéket nehezen rongálja meg a kor: a női szépet még akkor is kívánja az ember, ha magát a nőt már nem. * Köszöntjük a hetvenéves írót, irodalomkritikust -A szerk.
