Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros László: Öregedni jó (aforizmák)
34 Mészáros László Tágabb értelemben tulajdonképpen a szomorúság, a bánat és a fájdalom is az élet örömei közé tartoznak. Nem tudja mindenki mérlegelni az életét: az egyiknek nincs mit, a másiknak nincs mivel. Senkinek se lehetnek akkora érdemei, hogy nyugodt szívvel dicsekedni merhetne velük. Az igazán nagy érdemekkel nem kell dicsekedni, az aprókkal meg nem érdemes. Nemcsak az hiba, ha a gyerekek túl korán kerülnek ki az utcára, hanem az is, ha túl későn ismerik meg az utcát. A szépség a megfelelő távolság függvénye: minden kívülről és felülről szebb. Nagy örömökre, nagy élvezetekre, nagy gazdagságra és nagy boldogságra főleg a kis emberek áhítoznak és törekszenek. Sok felnőtt az illúziókkal együtt a nemes eszméket is kidobja az ablakon. Nem az a helyes szóhasználat, hogy az öregek már csak az emlékeikből élnek, ha nem az, hogy már csak az emlékeikben élnek. A balga öreg azon sopánkodik, hogy már nem futkoshat a lányok után, a bölcs viszont csak örül neki, hogy már nem kell a lányok után futkosnia. Akinek van mire emlékeznie, az nem is felejt olyan könnyen. A munkát még akkor is komolyan kell venni, amikor az életet már nem. Vénségére elurasodik az ember: felszeleteli a kolbászt, késsel eszi az almát, belemártogatja a teájába az aprósüteményt és így tovább. Az öregnek nem bele kell olvadnia a világba, hanem ki kell magát párolnia belőle. Aki sok temetésen részt vett életében, azt a saját temetésén már semmi sem lepheti meg. Azoknak a legnehezebb az öregedés, akik sose voltak felnőttek. A dúsgazdagok gyakran nem veszik észre, hogy már nem ők birtokolják a vagyonukat, hanem a vagyonuk birtokolja őket. A jó stílus a halálig finomodik. A nyelv is csak azt tennékenyítheti meg, amibe belemerül. A sírásóknak előre illik odaadni a borravalót. Az ember alkalmazkodó és gondolkodó lény: ezért nehéz alkalmazkodnia egy ostoba világhoz. A templom egere az egész templomot az utódaira hagyja. Tudjuk a véget, de nem tudjuk az órát: aki tehát tudja a véget, annak már nem kell számolnia az órákat. Minden léleknek saját kapuja nyílik Istenhez. Ha lehet véletlen a halál, lehet véletlen az élet is. A túlvilágon egyetlen szilárd pontunk lesz: a saját lelkünk. Az öregséget azért nehéz elviselni, mert az öregnek már nemcsak a világot kell elviselnie, hanem önmagát is. Isten azért nem válaszol, mert maga Isten a kielégítő válasz.
