Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Follinus Anna: Kontempláció; A tékozló fiú hazatérése (versek)
FOLLINUS ANNA Kontempláció Rétegeket halmozol magad köré, és közöttük keresed a végtelent. Behurcolsz fát, madarat, verset, hogy e magányban osztozzanak veled. A költő: néma látni akarás, a szem tudatos küszködése - nem torpan meg a tárgy felületén, csak vár és vár, míg kivetül a mélye. A tékozló fiú hazatérése Hommage ä Rilke A magány végül mindig véget ér. Hiába mennél tovább, hol idegen tájak várnak, hol más rajzolata van a rezgő fáknak - mert más szél fúj, ágaik szemedbe vágnak -, bármelyik útra lépsz, az visszatér, visszavezet oda, honnan indultál. Szomjadat nem olthatod, csak annál a kútnál, mely kertedben áll, s csak téged vigasztal. Hiába tudod, hogy ott mindent beterít a végtelen sötétség, mint egy fekete angyal - hiánya mégis hatalmába kerít, s bár még haza sem értél, máris marasztal. Benned lüktet, mióta megszülettél, ha nem így volna, nem lenne benned idegenség más tájakon, s nem mérnél mindent hozzá. Igazán csak azt érted, ami ott van, a fákban, a csöndben, mámorodban - hangodat egyetlen nyelv sem visszhangozná.
