Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Filep Tamás Gusztáv: „ ...megtartani a magyar művelődésnek ezt a várat” (Két fejezet egy monográfiából)
„...megtartani a magyar művelődésnek ezt a várat” 83 el a fronton a kör tagjai közül, de róluk még 1938-ban sem állott a szerző rendelkezésére pontos lista. A változás élményét a kör krónikása így foglalta össze: „A világháború vészes fergetege nyomán pusztulás és romok maradtak. A kör életrevalóságát legjobban bizonyítja, hogy ezekben a nehéz években is fenn tudott maradni és az általános romlásból átmentette értékeit a jövendőbe, amikor még inkább szükségessé vált működése. A kör politikával sohasem foglalkozott, hanem a magyar kultúra és a magyar társas élet fejlesztése volt a célja. Ezeknek az eszméknek az ápolása mindeddig nem ütközött akadályokba, hanem még érdemszámba is ment. Az egyesület a legmagasabb helyek jóindulatát élvezte, jelentékeny állami segélyeket kapott, tagjai között ott találjuk Pozsony politikai és társadalmi életének kiválóságait. Az 1919- es esztendő bekövetkezésével egyszerre megváltozott a helyzet. A magyarság kisebbség lett, és ami ezután történt a kör életében, az túl van már azon az éles határ- mezsgyén, amely elválasztja a régi időket a magyar kisebbségre rótt új és nehéz feladatoktól.”'4 A „bizonytalanság” és „tanácstalanság” határozta meg a közeget, amelybe a Toldy Kör az államfordulat után került, sőt, magának a körnek az életét is. 1919-ben a megszállás és a szükségállapotok következtében nemcsak a működése szünetelt, de már fölszámolásának gondolata is megfogalmazódott némelyekben, sőt, a házbért is csak a kör javainak — „egyes értéktárgyak, ezüstnemű, szőnyegek” - eladása árán tudták kifizetni. Tamás Lajos krónikája följegyezte néhány személyiség nevét, akiknek a kitartása és bizakodása nélkül a kör széthullott volna; a szerveződés fönntartói „többek között”: Tagányi Nándor, Belányi Tivadar, dr. Dobai János, Magassy László, Pintér Ráfael. A Lőrinc-kapu utcai bérletből így sem sikerült kimozdulni. Az első év feladata a keretek megtartása volt. 1920. május 27-én kerülhetett sor arra a tisztújító közgyűlésre, amelyen a lemondási szándékát már a fordulat előtt bejelentő gróf Zichy Gézát díszelnökké választották, de helyette - az iránta való tiszteletből - elnököt nem jelöltek. Ekkor volt mélyponton a tagság létszáma: ösz- szesen 94 tagot tartottak nyilván. Alelnökök lettek Tagányi Nándor és dr. Schulpe György, főjegyző pedig Gébay Miklós. Némi aktivitást majd csak 1921-ben tanúsít a kör: választmányi üléseket tart, a sajtóban próbálja támogatásra bírni a közönséget, toboroz - 228 új tag lép be -, decemberben pedig megrendezik az első nyilvános előadóestet is. 1921. május 9-én a közgyűlésen elnököt választanak gróf Esterházy Mihály személyében. A választmányban ott van ifj. Angermayer Károly, Arkauer István, Jeszenák Gábor, Kánya Richárd, Kazacsay Árpád, Molec Dani - 1923-tól a város magyar polgármester-helyettese -, dr. Orbán Gábor és Tobler János is. Esterházy beszédének lényegét Tamás Lajos emígy foglalta össze: „...a magyarságnak csak egy feladata lehet: megvédelmezni és megtartani a magyar művelődésnek ezt a várát. Nem szabad engedni, hogy ennek falain a közöny üssön rést. [Esterházy] Egyetértésre, komoly mun
