Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: Az utolsó nap (novella)
Varga Imre Az utolsó nap Utolsó ez a nap is. Ez a nap az utolsó. Aki mindennap újrakezdi, be is végzi naponta. így érkezett el a te utolsód is, ez a mai. Amikor keserűen, bosszúsan kapál- gatsz odafent a kertben. Megígérte a felesége, hogy szól neki. Már tegnap este ide kellett volna jönnie. Beszólni legalább. Személyesen ígérni. Előtte a fiától üzentél, mert nem találtad otthon. Jaj, pont most ment el a városba szegény. Az asszony éppen madártejet főzikélt. Két kamasz gyerek sündörgött mellette a konyhában. De hát miért nem jön, hiszen megüzentem, mennyire sürgős?! Jó lenne, ha megnézné az ács is. Úgy látszik, mindenkinek drágább az ideje, mint az enyém. Eta ő nem ér rá, legalább a fiát ideküldhetné. Addig húzza-halasztja az időt, amíg a támasztórudakat és a fa boltíveket a falu fölötti telepről ellopja valaki. A nagy esőzés, felhőszakadás után beszakadt az udvar végi pincém, mert nem volt kikövezve. A vakondjáratokon meg az egérlyukakon befolyott a víz, föllazította a sárgaföldet, és a lejárati lépcsők (a síp) után beomlott. Ki kéne boltozni, téglával vagy terméskővel. A faanyag egy része onnan fentről jönne hozzá. A szomszédék udvarából tehénbőgés az utolsó napon. Repülőgépmoraj. A város felé tart, leszállóban egy óriásgép. Kisvártatva követi a társa. Hallatszik, hogy a szomszéd kertben énekelgetve szedi a meggyet az asszony. Legalább ez a nap is elégedetten találna. Minden gondolatot, indulatot belélegez a kert, s körötte a földek, fák, szőlősorok. Adódnak olyan feladatok, belső késztetések, amikhez nem alkalmas eszköz a kapa vagy az ásó. Guggolsz a vödör előtt, s kavargatod egy vastagabb szőlővenyigével a kvarclisztes esővizet. Teljes órán át ezt végzed. Kihoztad az ébresztőórát is, magad mellé fekteted a fűbe. Időnként a nagymutatóra pillantasz. S magadra is. A fogalmazásbeli elidegenítő modorosság a figyelem szándékát jelzi. A mutató lassan előre mozdul. Külső idő. Még huszonkét perc. Harangszó után kezdtem hozzá (lám, megjön a személyesebb hang is a dicsekvéssel), legalább öt perccel tizenkettő után. Fényes örvénylés jobbra. Csillogó galaxis a vödörben, vagyis a fejedben, tágul-tágul, érzed, feszíti már a koponyádat, a növekedés ereje, makacssága, a fejed viszont nem mer galaktikussá növekedni, marad a mérete, megmaradsz te is szorgoskodónak, érzed a feszülést, és látod a vízörvényt a vödörben. Fadézsát kellene venned - odaát — , s áthozatni egy autós barátoddal vagy rokonnal. Át a határon. Onnan olcsóbb lenne. Amikor balra örvénylik a venyige után a víz, a fény mélyedbe forgat, az eredetig, majd így ér el a termések magjáig is, izzik tőle kéken a szilva, pirosán a paradicsom, zölden a ringló, izzik édesen, izzik fanyarul, izzik erősen, az apró csípős fűszerpaprika, te font maradsz az idő tetején, nem tudsz elmerülni magadba, hunyorogsz, de sok fény, ez így túl világos, vakító nekem, vakító a fény, ahonnan jöttem, vakító, amivé végül is
