Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen 89 nia, mely alapvetően határozza meg a főszereplő sorsának későbbi alakulását, s ezáltal a regény cselekményének végső kifutását is. A történet befejezése tragikusnak és részben nyitottnak mondható, amennyiben nem mondatik ki egyértelműen a főhős halála (csak annyit tudunk meg, hogy meglőtte magát, és haldoklik). Van némi irónia abban, hogy Kopjáss épp akkor lép ki az új világból és egyúttal az életből is, amikor végre révbe érhetett volna. A polgármester és a bankár beszélgetéséből ugyanis kiderül, hogy immár „hasznavehető” embernek tartják őt, olyannak, akit sikerült betörniük, s ezért a jövőbeli üzleti machinációikban már számolnak a közreműködésével. Az öngyilkosságot értelmezhetjük úgy, hogy Kopjássban felülkerekedik a jó, becsületes énje, s a megalkuvás és a teljes erkölcsi romlásba vivő alkalmazkodás helyett az önkéntes halált választja. De felfoghatjuk a gyengeség jeleként is: belátja, hogy nem elég erős és gátlástalan ahhoz, hogy - a várost irányító „panamásokkal” szemben — megtartsa és tovább erősítse könnyen szerzett, ám felettébb törékeny és kiszolgáltatott pozícióját. A regény 25 fejezetből áll, mely nagyjából egy hónapnyi időtartamú cselekményt foglal magában. Ezt a narrátor általában egyenes vonalú elbeszélés formájában adja elő, csak ritkán folyamodik a kihagyás és a sűrítés eljárásához (a 14. és 15. fejezet között több hét telik el). A történet ritmusát az egyre inkább vitába torkolló családi beszélgetések és az új munkakörrel járó hivatalos vagy bizalmaskodó tárgyalások váltakozása adja. Ez megfelel Kopjáss belső vívódásának, a „régi” és „új” énje közötti feszültséggel teli viszonynak. A két, gyökeresen eltérő értékrendet képviselő világ közötti ellentét a terek szintjén is megnyilvánul, mégpedig a szerényebb, de békés családi otthon és a hideg, barátságtalan nyilvános helyek (városháza, kaszinó, bankház, villa) kontrasztjában. Narráció és nézőpont A szöveg döntő hányadában a perszonális elbeszélésmód érvényesül. Ennek lényege az, hogy a mű világán általában kívül álló elbeszélő egy választott szereplő nézőpontján keresztül, az ő gondolatain, érzésein átszűrve közvetíti a történetet. A Rokonokban Kopjáss István tölti be ezt a funkciót. Az ő belső világáról - emlékeiről, vágyairól, gondolati és érzelmi hullámváltásairól tudunk meg a legtöbbet, így szinte minden fontos esemény (öngyilkosságát kivéve) az ő szubjektív szemszögéből tárul elénk. Fontos szerepet tölt be a regényben felesége, Lina álláspontja is. О az, aki rendre határozottabb és keményebb kritikát fogalmaz meg férje új ismerőseiről. Nem hí- mez-hámoz, hanem a nevén nevezi a dolgokat. Ezenkívül sokkal jobban érzékeli az új, csábító élethelyzet veszélyeit. Azonban az ő véleményét is Kopjáss tudatán keresztül kapjuk, tehát már a férfi személyes viszonyulásával (egyetértés, ellenkezés) kiegészülve. Az elbeszélői kívülállás és a személyes átéltség keveredése a szabad fiiggő beszéd alkalmazásában is megnyilvánul. Számos esetben tapasztalhatja az olvasó, hogy a narrátor szólama észrevétlenül csúszik át a szereplőébe, majd újra vissza.
