Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
90 Benyovszky Krisztián Stílus A regény stílusában, a témából adódóan, nagyobb arányban fordulnak elő a hivatali, gazdasági és politikai nyelvhasználat kifejezései. A pénzügyi spekulációk részletezése és egyes szereplők politikai és szociológiai tárgyú eszmefuttatásai miatt a szöveg nyelvezete viszonylag gyakran tolódik el a publicisztika, közelebbről a társadalmi riport stílustartományai felé. Ez sajnos nem mindig válik a cselekményes élményszerűség javára. A szereplők beszédmódja kevésbé „ízes”, talán azért is, mert sokuk megnyilatkozásait az üres frázisok, nyelvi klisék és visszatérő fordulatok uralják. Ez azonban nem tekinthető a mü fogyatékosságának, hanem a beszéden keresztüli - nemegyszer komikus -jellemzés hathatós eszközének bizonyul. Ugyanez mondható el az önérzetesen kunyeráló rokonok (Lajos bácsi, Adél, Albert) ravasz retorikával felépített leveleiről is. Az alábbiakban három olyan példát emelnék ki, ahol a megszólításformák ismételgetése hordoz a karakterre vonatkozó többletinformációt. Az egyik legkorábban érkezett haszonleső rokon, Berci bácsi, állandóan a „No, öcsém” megszólítással kezdi mondandóját, ha pénzt szeretne kölcsönkérni. A másik, Kati néni pedig a „lelkem”, „lelkecském” kedveskedő szavak ismételgetésével hízel- gi be magát - szelíd erőszakkal - Kopjássékhoz. A polgármester visszatérő beszédfordulata a különféle jelzők kíséretében használt „pajtikám”, ami nála a familiáris, bizalmas nyelvhasználat megnyilvánulása, de ugyanúgy érződik benne a hatalmat magabiztosan birtokló ember lekezelő modora is. Amikor Kopjásst a bank - hátsó szándéktól vezérelve - meg akarja nyerni ügyfelének, a frissen megválasztott főügyész érzékeli a kísértést (hogy meg akarják vesztegetni), és ezt a felismerést már a polgár- mester kedvenc szavát használva fogalmazza meg magának: Az első panama... az első pajtikám, az első panama... Mulatott rajta, hogy azon kapta magát, hogy egészen a polgármester hangján ismételgette a szavakat.” Ez a példa is mutatja, hogy a főszereplő milyen könnyen kerül új ismerősei hatása alá, minden távolságtartása és kritikus viszonyulása ellenére szinte észrevétlenül hasonul környezete nyelvéhez. Kopjáss gyors ütemű alkalmazkodását kiválóan érzékelteti nevetésének átalakulása is, mely fokozatosan veszít őszinteségéből és derűjéből, s megfertőződik a polgár- mester és a bankár cinikus, önelégült és kárörvendő kacajától. Annak ellenére, hogy nagyon kevés a regényben a vidám, komikus helyzet, feltűnően gyakoriak az egyes szereplők nevetését minősítő részletek. Ezeken keresztül a társadalmi, lélektani és erkölcsi többletjelentések felettébb változatos skálája tárul elénk. De felfigyelhetünk ellentétes irányú „nyelvcserére” is: a polgármester és az ő általa felügyelt (cenzúrázott) helyi lap felkapja Kopjáss egy-egy - inkább csak véletlen elszólásnak, mintsem megfontolt nyilatkozatnak tekinthető - mondatát, és afféle zseniális szellemességeként tálalja. Az egyik egy elkoptatott szólás („Hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon”), a másik egy meghökkentő, idealisztikus kijelentés („az emberekkel meg kell szerettetni az adófizetést”). A polgármester szinte
